Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám

tak végleg leteszik. Átadjuk azt a föld­nek, hogy beteljesüljön rajta Isten sza­va: „Por vagy és vissza fogsz térni a porba" (1 Móz 3, 19). A feltámadásnak tehát nem célja a régi test helyreállítása. Isten teljesen új tes­tet ad. Hogy mennyire más az új test, mint a régi, azt Pál a következőképpen világít­ja meg: 1. Elvetjük (eltemetjük) a halandót, de feltámad a halhatatlan. 2. Elvetjük a gyalázatosat, a bűnben megromlott testet, és feltámad majd di­csőségben. 3. Elvetjük az erőtlent, feltámad erőben. 4. Elvetünk egy természetes anyagi (ér­zéki) testet, és egy lelki (szellemi) test jön elő. Az első ember-teremtmény a föld porá­ból való, a második a menny „anyagá­ból“ (47. v.). Most Ádám „képét“ hordjuk minden bű­nösségével és múlandóságával (1 Móz 5. 3), csakhamar hordozzuk azonban majd a mennyeinek, Krisztusnak a „ké­pét“ (49). Istennek az az akarata, hogy hasonlók legyünk az ő Fiának a „képé­hez“, hogy „ő legyen az elsőszülött sok testvér között" (Róma 8, 29). Ő maga, az Úr Jézus változtatja át alacsony ren­dű testünket a dicsőség testének a ha­sonlóságára (Fii 3, 21). Hozzá, Jézushoz leszünk hasonlók, mert látni fogjuk Őt úgy, amint van (1 Jn 3, 2). Jézus feltá­madási testünk „képe“ is. Olyan test ez, amellyel minden károsodás nélkül mozoghatunk Isten tökéletes világában; méltó a mennyei világban való életre. Milyen lesz azonban azoknak a teste, akik ítéletükre támadnak fel? Ezt nem tudjuk! — Ha a megváltottak teste a mennyhez igazodik, hogy elvi­selhessék Isten dicsőségének a fényét, akkor ebből azt kell következtetnünk, hogy az elkárhozottak teste a kárhozat helyéhez igazodik majd, hogy elvisel­hesse azt, amit Isten olyan figyelmezte­­tőleg állított szemük elé, ti. az örök gyötrelmet. Ezért: „Boldog és szent az, akinek ré­sze van az első feltámadásban" (Jel 20, 6). A Kedron pataka „Jézus kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt“ Jn 18, 1. Élet, halál közt fekete határ. Medrében vadul hömpölyög az ár. Vergődik benne tört olajfaág, vihardúlt fészek, elsodort virág. Túl rajta kert. Hiába illatos, bársonyfüvén a rémület tapos. Mély árnyékában szembejön velem a vért izzasztó halálfélelem. S minden hiába. Egy vad éjszakán, át kell menni a Kedron patakán. Bűn és váltság közt fekete határ: Kedron patak. Jelképes, zord, vad ár. Nagycsütörtöki szörnyű éjszakán Jézus átment a Kedron patakán. Ott fogadta a gyilkos árulás, a hűtlenség, a gyáva elfutás. Az éjszakában egyedül maradt, s halálát hozta a rőt virradat. Átlépte ezt a szörnyű patakot, hogy én ne legyek soha elhagyott. És jöhet most már élet vagy halál, ugye, Jézusom, melletted talál? S megtanulom ezt a szent mondatot: Úgy legyen minden, ahogy akarod. Dömötör Ilona A Biblia tanítja Az evangélium — Isten ereje Rm 1,16 Az evangélium — kijelentő erő Jn 16, 8—11; Róma 1, 16—17. Az evangélium — bűnbocsátó erő Mikeás 7, 18—20; Mt9, 1—8. Az evangélium — megszabadító erő Jn 8, 36; Gál 5, 1 ;5, 13; Róm 6, 17—18. Az evangélium — megújító erő 2 Kor 4, 16; Gál 6, 15; Jel 21,5. Az evangélium — kiengesztelődés ere­je—Róma 5,10; 2. Kor 5, 14—21. Az evangélium — győzedelmes erő Csel 1,9—11; Mt 26, 64; 2 Pét 3, 12. — 25 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom