Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
A halottak feltámadása Már Pál apostol életében akadtak a korintusi gyülekezetben hivők, akik azt állították, hogy nincs feltámadás (1 Kor 15, 12). Az ilyen beszédek arra indították az apostolt, hogy a feltámadás igazságát részletesen ismertesse. Ö maga ebben a kérdésben különös kijelentést közvetlenül a megdicsőült Úrtól nyert (1 Kor 15, 3; 1 Tessz 4, 15), bizonyítása Istentől ihletett Ige. Ha egyáltalán nem létezik a halottak feltámadása, akkor — így következtet az apostol — Krisztus sem támadt fel, és akkor az egész evangélium hiábavaló és hazugság. Ez a kényszerítő elmefuttatás egyesek előtt Korintusban még nem világosodott meg. Ezért mondja nekik Pál teljesen nyíltan az igazságot: Jézus feltámadása nélkül a hivők, ti és mi, reménytelenül el vagyunk veszve. Emellett Róma 4, 25-re gondolunk: „Aki (Jézus) halálra adatott bűneinkért és feltámasztatott megigazulásunkértVagy egy másik Igére: .......újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által az élő reménységre" (1 Pét 1,3). Az egész üdvösség Jézus halálán és feltámadásán alapul. Ha az Úr Jézus feltámadt, akkor már egy emberen megtörtént a feltámadás, és ezzel az lehetségessé és igazzá lett. Jézus feltámadása tényének a megerősítésére Pál hétszeres tanúbizonyságot sorol fel: 1. Az írások előre bizonyságot tesznek erről (Ézs 53; Zsolt 16, 9; Csel 2, 27). 2. A Feltámadott megjelent Péternek (Lk 24, 34). 3. A tanítványok látták a Feltámadottat (Jn 20, 19). 4. Több mint 500 atyafinak megjelent az Úr egyszerre. 5. Az Úr megjelent Jakabnak (valószínűleg az Úr testvérének). 6. Később minden apostol látta Őt (a tágabb értelemben vett apostolok). 7. Pál maga is átélte a Feltámadott különböző megjelenéseit. Amilyen biztos volt Jézus halála, olyan bizonyos a feltámadása is. ö az első ember, aki a halottak közül való feltátámadása révén jutott el a dicsőségre. Aki csak Öelőtte és utána támadt fel, régi testébe tért vissza és ezt követően ismét a halál zsákmánya lett. Az Úr Jézus azonban nemcsak meghalt és feltámadt, hanem halála és feltámadása nagy jelentőséggel bír az üdvtörténet szempontjából. Halála által elvette annak a hatalmát, aki a halálnak a hatalmával rendelkezett — és ez az ördög (Zsid 2, 14). Jézus Krisztus az életet és a halhatatlanságot világosságra hozta (2 Tim 1, 10); most uralkodik az élők és a holtak fölött (Róma 14, 9); a halottak közül Ő az Elsőszülött (Jel 1, 5). Amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, Krisztusban mindnyájan megelevenednek (1 Kor 15, 22). Adám által jött a halál, Krisztus által pedig a halottak feltámadása (21. v.). Mikor és hogyan történik a halottak feltámadása? Már kezdetét vette és az Istentől megszabott rend szerint megy végbe (23. v.). 1. A zsenge Krisztus maga. Ez a feltámadás már megtörtént. 2. Akik a Krisztuséi, mikor visszajön. Emellett gondoljunk az elragadtatásra, mielőtt a „Krisztusban" elhunytak feltámadnak (1 Tessz 4, 16) dicsőségben való megjelenésére, mennyei birodalma megkezdése előtt, amikor az ószövetségi hivők is feltámadnak (Dán 12, 2; 1 Tessz 4, 15). 3. A vég, az utolsó napon, a minden halott feltámadásával az ítéletre (Jel 20, 13). Milyen testük lesz a feltámadottaknak? Akkor is, csakúgy mint napjainkban, érdekelte az embereket ez az 1 Kor 15, 35-ben feltett kérdés. A feltámadás magában foglalja az egész embert szellemével, leikével és testével együtt. A régi testet a meghal— 24 —