Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
Kérdés - felelet Olvassuk el Márk 15, 22—47 szakaszát 1. Honnan származik a keresztre feszítéssel történő kivégzés? Minek következtében halt meg a keresztre feszített? A keresztre feszítés valószínűleg perzsa eredetű. A rómaiak átvették ezt a kivégzési módot. A kereszten függés a mellkasnak lassú begörcsölődését idézte elő, ami által a légzés és a szívműködés mind erősebben megnehezült, amíg végül beállt a halál. A lábszár megtörése által (Jn 19, 32) a megfeszített testének a megtartását megakadályozták, és ezzel megrövidítették a sokszor órákon át tartó gyötrelmes haldoklást. 2. Miben állt Jézus szenvedése? Mindenekelőtt gondoljunk Jézus testi kínjaira: a foglyul ejtés, a kihallgatások, a megcsúfolás, — mindez már sok testi gyötrelemmel járt együtt. Jn 19, 17. szerint Jézusnak (először) magának kellett a keresztet vinnie. Nem roskadt össze már ez alatt az Úr? Azután következett a fájdalmas keresztre feszítés és a hosszú, gyötrelmes haláltusa. Jézus azonban elsősorban lelki gyötrelmeket szenvedett. Ott voltak ellenségei, akik oly kegyetlenül bántak el vele és megcsúfolták. De ott voltak tanítványai is, akik közül az egyik elárulta Őt, egy másik megtagadta, a többiek pedig elmenekültek. Úgy tűnik, hogy csak a „szeretett tanítvány“ (Jn 19, 26) tartott ki a kereszt alatt és vele néhány aszszony. A legnagyobb nyomorúság azonban, amelyet Jézus elszenvedett, mégis bizonyára az Istentől való elhagyatottsága volt. A tisztát és az ártatlant a gonosztevők közé számlálták (28. V.), aki bűnt nem ismert, érettünk bűnné lett (2 Kor 5, 21), hogy Isten Bárányaként a világ bűneit hordozza (Jn 1, 29). Ez Jézus számára azt jelentette — aki zavartalan közösségben élt Istennel —, hogy kitaszíttatott az Istentől való elhagyatottság legnagyobb sötétségébe. 3. „Akik elmentek mellette“, valamint a „főpapok és írástudók“ arra késztetik Jézust, hogy szálljon le a keresztről. Vajon számoltak ezzel a lehetőséggel? (19. 31. v.). Természetesen most mindnyájan kiöntik szitkaikat és gúnyolódnak felette, de ugyanakkor azt is megállapítják: „másokat megmentett" (31. vers). Nem olyan bizonyosak tehát, hogy itt is nem történhet csoda. Illést is komolyan emlegetik (36. v.); mind ebben a viselkedésben tudatlanul és akaratlanul Jézus különleges voltának némi elismerése rejlik. 4. Jézus le tudott volna szállni a keresztről. Mit jelentett volna ez a tette? Ebben az esetben nem töltötte volna be Jézus az írásokat (28. v.) és nem hajtotta volna végre Isten akaratát. Isten megbízatását ebben az esetben nem vitte volna végbe és megváltásunk nem történt volna meg. Istennek számunkra érthetetlen végzése szerint megfeszítettként a világ üdvözítőjének kellett lennie. így lett Jézus „engedelmessé a kereszthalálig" (Fii 2, 8). 5. Kiket jelöl Márk szenvedéstörténete olyanokként, akiknek magatartása pozitív volt? Vigasztaló, hogy a szenvedéstörténet ilyenek ábrázolásával zárul. Ott a százados, aki Jézus halálának a benyomása alatt istenfiúságáról tesz bizonyságot (39.). Említés történik név szerint három asszonyról, és sok másról is Jézus követői közül, akik a megfeszítéskor jelen voltak (40—41.). Ott van arimátiai József tanácsbeli férfiú, aki személyes befolyásával gondoskodik Jézus eltemetéséről. Ök Jézus oldalára állnak és beszédükkel, valamint cselekedeteikkel mellette foglalnak állást. Megváltottak éneke Lelkünk húrját szenvedések hangolják az örök élet tiszta dallamára fel. Viszik vágyunk égi karba, hol a megváltottak hangja örök himnuszt énekel. Ige titkait feltáró, biztos alapot kínáló szenvedés, ki méltó rád? Teher bár a neved itt lenn, tisztesség vagy fenn, mit Isten itt nem mindenkinek ád. K. F. Hartmann — 23 —
