Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
Csoda - ma — Bizonyságtétel — Isten dicsőségére, mások áldására szeretném elmondani, hogy mindenható Istenünk van, aki tud segíteni minden időben, ha bizalommal fordulunk hozzá. Már a múltban is nagy csodákat tett Isten családomban. Gyermekeink életében nem egy halálos betegségben dicsőítette meg magát akkor, amikor már emberi segítség hiábavalónak bizonyult. Milyen más azonban a kísértés, a csüggedés, mikor saját testünkön érezzük, mennyire tehetetlenekké válunk a halállal szemben. Súlyos beteg lettem; agyvelő és gerincvelő gyulladást kaptam, aminek következtében rohamosan bénulni kezdett a testem, lábtól kezdve mind feljebb húzódva. Kórházba kerültem. Férjem és gyermekeim mélységes megdöbbenéssel váltak el tőlem. Állapotom mind válságosabbá vált. Az akkor felvett magnetofonszalagról ma egy ismeretlen, vontatott hang szól felém. Nyelvem is csaknem felmondta a szolgálatot. Az orvosok tehetetlenek voltak a betegséggel szemben. Meg akartam halni. Rettenetes volt a tudat, hogy mégha életben is maradok, mint tehetetlen, ágyban fekvő beteg kellene élnem. Férjem, gyermekeim arcáról is leolvastam a kétségbeesést. Nem volt mentség: életben maradásomra egy százalék remény sem maradt. Isten boldog házassággal és áldott családi élettel ajándékozott meg. Csak az fájt, hogy halálom nagy fájdalmat okoz szeretteimnek. Férjem a kritikus napon, amikor a vég közel volt, nálam töltötte az éjszakát. Isten kezébe tette le életemet. Bár kimondhatatlanul szeretett, és élete üres lett volna egyedül — lemondott rólam imájában. És Isten ekkor tett csodát. Másnap úgy éreztem, mintha az élet visszatérne belém. Lassan mozgatni kezdtem egyik ujjamat, napok múlva a többit, majd a kezemet, karomat. Az orvosok is újra reménykedtek. Életben maradtam. Hetek múlva felülhettem az ágyamban. Most már akartam élni. Isten visszaadott családomnak, a gyülekezetnek, feladataimnak, amelyeket még el kellett végezni. Felvillanyozva, szívünkben végtelen hálával magasztaltuk Istent nagy tettéért és vártuk a csoda teljességét. Úgy gondoltam, hogyha az Úr a 38 éve ágyban fekvő beteget lábra tudta állítani, bénulásom, ill. a betegség megfordulása után engem is lábra tud állítani a 38. napon. És azon a napon lábra álltam! Leírhatatlan örömet jelentett ez számomra. Az orvosok naponta egy-egy lépéssel többet engedélyeztek, de én mindig megkétszereztem az előírt számot. Éreztem, hogy az erőm lassan visszatér. Hetek teltek el. Sokat kellett még pihennem, de ma már tudok járni, dolgozom, ellátom családomat és betöltőm feladatomat a gyülekezetben, Isten népe között. Az orvosok azt mondták, hogy ők nem tudtak semmit sem tenni. Szerintük is „felsőbb hatalom" működött közre gyógyulásomban. Milyen nagy Istenünk van! Bizonyságot tehettem az orvosok előtt és bizonyságot akarok tenni a betegek előtt. Ha nem küzdünk és erőszakoskodunk Istennel, hanem akaratában alázatosan megnyugodva, bizalommal fordulunk hozzá, nincsen lehetetlen előtte. Ahol megáll az orvosi tudomány, ott kezd Isten csodát tenni. Áldott legyen szent neve, amelyben még ma is ugyanolyan erő és szabadulás van, mint évezredekkel ezelőtt. Az Ige biztat: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején és én megszabadítlak téged!“ ke -vetés és aratás — evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, Hopfauer Str. 44, D-7000 Stuttgart 80. Telefon Stuttgart 732926. A lap kéthavonta jelenik meg (D. V.). A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bankszámlánk száma: 93 / 36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-80 (BLZ 600 700 70). Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 12, Postfach 5. 15047/1977
