Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
Evangéliumi folyóirat 10. évfolyam 2. szám ünnepi készülődés Nemsokára feltűnnek a naptárban a piros betűs húsvéti ünnepnapok. Miért is tagadnánk, hogy most is sok-sok olyan emlék tör elő a gyermek- és ifjúkorból, melyek a húsvét kapcsán szövődtek életünkbe. Melyikünk merné azt állítani, hogy elmúlt életünk húsvéti ünneplései mindig tiszták, lelkiek voltak, s nem uralkodott el bennünk sohasem a test indulata, hogy még az ünneplésben is a Lélek ellen vitézkedjék. Én most mégsem akarok elvenni és elvetni ezekből az emlékekből, ezt végezze el ki-ki a Lélek indítására maga. De hadd kérdezzem meg: nem maradt és nem marad ki az Ige a mi húsvétjainkból? Nem mosódott el emlékezetünkben, hogy húsvét felé nagypénteken át vezet az út, s valaki ezen az úton halálig hűségesen végigment értünk? Ha most elfogott és betöltött az ünnepi készülődés, gondolj arra, hogy Jézus Krisztus hogyan készülődött. A János evangéliuma 17. részében, Jézus főpapi imájában ezt olvassuk: „Én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.“ íme a készülődő Jézus, aki tudja, hogy az Atya majd feltámasztja Őt, de előbb Ő maga odaszenteli magát, hogy mi is megszenteltekké legyünk az igazságban, az Igében; mert az Ő halála nélkül a mi vádiratunk nem tépetik el, s mi csupán csodálói és vádlottai lehetnénk az Úr Jézus életének, de nem részesei. Ebben az odaszentelésben mi nemcsak példát és indítást kapunk, hogy mi is próbáljuk odaszentelni magunkat az Úr szolgálatára, hanem az egyetlen lehetőséget erre nézve. Az Úr Jézus Krisztus áldozatával kerültünk olyan új helyzetbe, hogy az Atya mint fiákkal válthasson szót velünk, részeltessen gondolataiban és beengedjen szőlőskertjébe. Az Úr szent és megtisztított életeket kíván kimunkálni az Ő gyülekezetében, akiknek szentsége azonban nem önmagukban található, hanem az őket megszentelő áldozatban, önigazságunk magunkra nézve is lehet, de megszentelni csak az Úr tud. Jézus elvégezte az Ő áldozatát, s alig telik el egy rövid idő, Isten Szentlelke munkája nyomán Pál, a nagy ellenség és „rugódozó“ így foglalja össze a maga húsvéti megtapasztalását és elkötelezettségét: „És kitűnjék rólam őáltala, hogy nem saját igazságom van a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján. Hogy megismerjem Őt és feltámadása erejét“ (Fii 3, 9—10). A keresztyén élet húsvéti gazdagodása a feltámadás erejének megismerésében áll. Alázatosan csak annyit kérhetünk: légy segítségül, Urunk! Szabó Péter
