Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
berbe; de új lélek benne nem születik, a már meglévő, egyetlen lélek születhetik még egyszer. Am a lélek meg is halhat, ha magát a test szolgaságába adja. Ebben az esetben a „lelki“ annyit fog jelenteni, mint testi, bűnös, istentelen. Ebben a szóhasználatban a szellemi az emberben levő istenit jelöli, míg a lelki az emberit. Ezt a kétféle értelmet a jelenlegi magyar bibliafordítás visszaadni nem tudja, miután az eredeti nyelv' pneumáját és pszichéjét (ruach és nefes) egy szóval: a magyar lélekkel fordítja. Holott kezdettől fogva rendelkezésére állott volna a szellet szó is, melynek nyelvújításkorabeli alakja a szellem. A Biblia testből és szellemből összealkotott lényeket, tehát az embereket élő léleknek, az állatokat pedig egyszerűen élőknek is nevezi; úgyhogy a héber chajjáh szót egyenesen állattal fordítják. Ha Isten és az angyalok létsíkját szellemi életkörnek nevezzük, akkor az állatok létsíkját test- vagy húséletkörnek kell neveznünk, mert minden életműködésük a testi élet fenntartását szolgálja. Az ember a testi életkörben van otthon; de a szellemi életkörrel is kapcsolatban van szelleme révén (az állatoknál ez hiányzik), noha a szellemvilággal érintkezni csak akkor tud, ha az hozzá leereszkedik. A szellemvilág minden akadály nélkül működhetik az ember, az állat vagy a por világában. Az ember behatolhat az állat- vagy a porvilágba. Az állat felhasználja a porvilágot. Felfelé azonban egyik sem hatolhat, hacsak a felső világ érte le nem hajol. A szellemeknek van lelkűk, ezen énjüket, egyéniségüket kell értenünk. A lelkeknek, illetőleg az emberi lelkeknek van szellemük, az Istentől elszakított lehellet, s ez két célt szolgál: 1. összekötő tag, csatorna, ablak az ember és a szellemvilág között; 2. a teremtő isten letéteményese az emberben, a Teremtő a szellemen keresztül kormányozza, élteti az embernek mind testi, mind lelki életét. A szellem életmotor. A szellem tartja fenn és igazgatja a testnek tudatunk nélkül működő szerveit, a gyomrot, szívet, tüdőt, szöveteket. A szellem tartja fenn a lélek működését, az értelem, a törekvés, a hangulat összekapcsolódását, egymásra hatását, csodálatos összhangját. A szellem ébreszti a lelkiismeretet, indítja az álomképeket, végzi az önszuggesztiót és hipnózist. A lélek éli az énnek, az egyénnek életét. A lélek végzi az összes öntudatos, és így felelős cselekedeteket. A lélek a lelki szívben jött öntudatra, melynek testi képe a testi szív. A szív a döntéseknek, elhatározásoknak születő helye, minden tudatos cselekvés onnan ered. Az emberben végbemenő történések tehát kétfélék: tudatosak és tudattalanok. A tudattalanok tökéletesek, egy végtelen Értelem művei. A tudatosak tökéletlenek, kimutathatóan az emberi értelem és akarat művei. A tudatos cselekvések a lélek alkotásai, a tudattalanokat a szellem végzi. A végtelen bölcsességű Teremtő tehát az embert a szellem, lélek és test hármasságában úgy alkotta meg, hogy mint „lélek" a szellemi és testi életsík között egy közbensőn, a lelki életsíkon működjék, azaz a neki sajátos életsíkon, melyet neki magának kell kidolgoznia, egyéniségéhez kell szabnia, azért lelki, vagyis az egyéniségéhez megfelelő életsík. Ezen az életsíkon azonban nem működhetik önállóan, hanem csak a szellemi világ vezetésével, s azért van szüksége szellemre. Nem önmaga a működésének a célja, hanem egy alatta levő világ, melynek a Teremtő királyává tette, s azért van szüksége testre, amely őt ezzel az alatta levő világgal összeköti. Az ember rendeltetése: Isten akaratát valósítani meg a testi világbanl Ezt a feladatot fejezte ki Jézus az úri imádságban: Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is! Könnyen érthető, hogy az ember lehet a felette álló szellemvilág iránt engedetlen is és Isten helyett saját testi kívánságaitól vezettetheti magát. Ha az ember Istennek enged, akkor önmaga fölé emelkedik; ha nem enged Istennek, vágyai rabszolgája lesz, önmaga alá — 14 —
