Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám

gyelem, hogy értsük: Isten Lélek, és akik Öt imádják, Lélekben és igazság­ban kell, hogy imádják! Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd. Isten neve a legszentebb név, csak akkor ejtsük ki, ha imádko­zunk hozzá vagy bizonyságot teszünk róla, áldunk az ő nevével. —- Bűnbánat­tal valljuk sok káromkodásunkat, a legszentebb név gyalázását, hamis es­küt, tréfálkozást Isten nevével. — Újít­sa meg szívünket a kegyelem, hogy ezután csak szentül ejtsük ki szánkon Isten nevét, ajkunkon is szenteltessék meg az Ő neve! Megemlékezzél a nyugalom napjáról, hogy megszenteld azt. Amint Isten ne­ve, úgy Isten napja is szent. Imádat és Isten közelségében való testi-lelki fel­üdülés napja. Szépen írja le Th. Mann, előbb idézett művében: „Az én napom legyen a te szabadságod napja, és ün­nepeld meg. Hat napon át szántsál vagy kovácsolj ekét, légy rézműves vagy ács, de az én napomon végy tiszta ruhát, s ne légy más, csak ember és fordítsd szemedet a láthatatlan felé.“ — Valljuk bűnbánattal Isten szent napjának robot­tal vagy léha szórakozással való meg­rontását, s a kegyelem ereje indítson el a hetedik nap megszentelésének útjára. Tiszteld atyádat és anyádat. A mennyei Atya tiszteletéből következik a földi szülő tisztelete is: engedelmesség fia­talkorban, róluk való szerető gondosko­dás öreg korukban. — Bűnbánattal vall­juk tiszteletlenségünket, öregeink sem­mibevételét, velük szemben való ember­telenségünket. — A kegyelem ereje in­dítson el a tiszteletadás, a szerető meg­becsülés és gondoskodás útjára a jövő­ben. Ne ölj. Isten védi az életet, ő életpár­ti. Akarata: ne gyűlölködjünk; a ma­gunk és mások életét tartsuk az ö drá­ga ajándékának, csírájában se fojtsuk el a keletkező életet. — Bűnbánattal valljuk szeretetlenségünket, kegyetlen­ségünket, minden támadást az élet el­len. Vezessen a kegyelem a szeretet útjára s láttassa meg velünk: Isten drá­ga ajándéka minden élet, még a betege­ké és nyomorékoké is. Ami élet, az nem fölösleges, mert Isten adta! Ne paráználkodjál. Isten, aki minket fér­fivé és asszonnyá teremtett, a kettő kapcsolatául a házasságot rendelte: egy férfinek és egy nőnek holtig tartó testi-lelki összetartozását. — Bünbánat­­tal valljuk házastársi hűtlenség, szaba­dos kicsapongás tisztátalan útjait, oly­kor hencegést azzal, ami miatt szégyen­kezni kellene. Jézus bűntörlő kegyel­me tegyen tisztává testben és lélek­ben! Ne lopj. Isten azt akarja, hogy csak olyan javaink legyenek, melyekhez be­csületes úton jutottunk hozzá, jó lelkiis­merettel, Isten kezéből, nem az ördögé­ből. — Valljuk meg, ha bárkit becsap­tunk, megkárosítottunk, kölcsönt vissza nem adtunk. A kegyelemnek van ereje arra, hogy meggyőzzön minket: jobb ad­ni, mint kapni vagy éppen lopni. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanú­­bizonyságot. Isten azt akarja, hogy min­den szavunk becsületes, igaz legyen, ne hazudjunk, ne rágalmazzunk, bánjuk meg hazugságainkat, „füllentéseinket", pletykaságainkat. Isten bűntörlő kegyel­me szívünket, ajkunkat igazzá teheti. Ne kívánd, ami a felebarátodé. Ne irigy­kedj — ez Isten akarata. — Valljuk meg: mennyi tettünknek rugója az irigy­ség, — mindig az tetszik, az kellene, az szebb, ami a másé! A kegyelem meg­tisztíthat attól, hogy ne a gazdagabba­kat lássuk meg irigy szemmel, hanem a segítségre szorulókat irgalmas szem­mel. Elégedetté tesz. — A mózesi tör­vény megítél minket, bűnbánatra kény­szerít, de Jézus Krisztus bünbocsá­­natot hozott nekünk és új szívet, mely hálásan képes Isten törvényét betölteni, mert bocsánatot kapott. Isten nemcsak új évet ad nekünk, hanem új szívet. A boldogsághoz kevés az új év — új szív nélkül. Adjon Isten mindnyájunknak ne csak boldog új évet, hanem boldog új szívet! S. 1. — 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom