Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
Krisztus szenvedése — ma Elárulták Jézusomat. Nemcsak kétezer évvel ezelőtt árulták el Őt. Nemcsak a Gecsemánéban árulták el Őt. Nemcsak Júdás, a tanítvány árulta el Őt. Uram, sokszor, tegnapelőtt, tegnap és ma elárulnak téged. Az én házamban árulnak el téged: én vagyok az, aki elárultalak. Nem csókkal árultalak el téged, mint Júdás, de elmulasztottam a hit cselekedeteit. Nem ezzel a köszöntéssel árultalak el: „üdvöz légy, Mester!“ hanem elmentem a testvérem mellett és nem üdvözöltem néhány barátságos szóval. Uram, ne engedd, hogy életemet, mint Júdás fejezzem be! Megtagadták Jézusomat. Nemcsak nagycsütörtök este tagadták meg öt. Nemcsak a főpapi palota udvarában tagadták meg Őt. Nemcsak Péter tagadta meg félelmében őt. Uram, milyen sokszor megtagadtalak, szégyelltelek. Hányszor elvették az emberek bátorságomat a bizonyságtételhez, hányszor becsültem jobban a világ tüzét. Segíts Uram, hogy megbánjam és visszaforduljak, mint Péter! Megfeszítettek Jézusom, nemcsak azok, akik „Feszítsd meg!“-et kiáltottak. Megfeszített téged nemcsak Pilátus az ő ítéletével. Megfeszítettek, nemcsak a katonák, akik megsebeztek téged. Uram, elbizakodottságom, gőgöm nem kevesebb mint azoké a zsidóké: félelmem — az igazság mellé kiállni — nagyobb, mint Pilátusé: kishitűségem mélyebb sebeket ejtenek rajtad, mint a római zsoldosok szegei. ó, Jézus, aki így imádkoztál: „Atyám, bocsáss meg nekik!" bocsáss meg nekem is. Akkor az én bűnös, régi életem megfeszíttetik és meghal és feltámad veled új, szent életem. Johnson Gnanabaranam „JÉZUSOM MA“ című könyvéből. — 6 —
