Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám

Növekedjetek az ismeretben! Engedelmesség A zsidó schamah azt jelenti (mint a görög hypakouein), hogy hallgatni valakire, enge­delmeskedni (1 Móz 3, 17; 16, 2; Ef 6, 1; Kol 3, 20). Mint ahogy a gyermeknek szüleivel való kapcsolatában (Péld 1, 8; 30, 17) és a szol­gának urával való kapcsolatában (Ef 6, 5; Kol 3, 22), úgy az embernek Istenhez való kapcsolatában is alapvető az engedelmes­ség (2 Móz 11, 26—28). Az ígéret az enge­delmességen nyugszik (1 Móz 22, 18; Fii 2, 8—9). Az Újszövetség szól az igazság iránti enge­delmességről (Róma 2, 8; Gál 3, 1; 5, 7) — a görögben itt peithomai-t, azaz bensőleg való meggyőzetést olvasunk —; továbbá az Evangélium iránt való engedelmességről (Róma 10, 16a); a Jézus Krisztus evangéliu­ma iránt (2 Tessz 1, 8); végül Krisztus en­gedelmességéről (2 Kor 10, 5) és a hit enge­delmességéről (Csel 6, 7; Róma 1, 5). A hit és az engedelmesség szorosan együvé tar­toznak. Az ember hallja Krisztus Evangéliu­mát és úgy hallgat rá, hogy engedelmes hit­tel elfogadja. Ez viszont üdvösséget fakaszt benne, mert Krisztus „örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik neki engedelmeskednek“ (Zsid 5, 9). Ezért az apostol feladata „a pogányok megtérítése (engedelmességre vezetése) szóval és tet­tel“. De azoknak az új élete, akik a hit engedel­mességére jutottak, szintén engedelmesség­ben folyik tovább. Ők „kiválasztattak . . . engedelmességre“ (1 Pét 1, 2) és így kö­vetik Urukat, aki maga is „engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfán elszenve­dett haláláig“ (Fii 2, 8) s „jóllehet Fiú, azok­ból, amiket szenvedett, megtanulta az en­gedelmességet“ (Zsid 5, 8). Ennek az új engedelmességnek azok irányában is meg kell nyilvánulnia, akiket az Úr a gyülekezet vezetésére rendelt. Titus örömmel emlékezik vissza a korintusiak en­gedelmességére (2 Kor 7, 15). Pál bízik Fi­­lemon engedelmességében (Filem 21), hogy kérését teljesíti. A filippibeliekről úgy tehet bizonyságot, hogy azok „mindenkor enge­delmeskedtek", nemcsupán jelenlétében, ha­nem távollétében is (Fii 2, 12). A Zsidókhoz írt levélben alapvető: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre, mint számadók, hogy ezt örömmel tegyék és ne kedvetle­nül, mert ez nektek nem válnék javatokra" (Zsid 13, 17). Ehhez az engedelmességhez tartozik a vi­lági felsőbbség iránti engedelmesség (Tit 3, 1), aminek mindenesetre az a korlátja, hogy „Istennek kell inkább engedelmesked­ni, mint az embereknek“ (Csel 5, 29; 4, 19), mégha ez az út szenvedést is jelent. (F. Rienecker: Lexikon zur Bibel). Bibliai szimbólum Ágy = nyugalom, felüdülés, betegség Jób ágyában keresett nyugalmat és felüdü­lést (Jób 7, 13), de Babilon királyát ezzel fe­nyegeti Ézs 14, 11: „Kevélységed és lant­jaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek és takarólepled pondrók.“ Isten azt üzente Mózes által a fáraónak, hogy­ha nem engedi el Izraelt, békák (tisztáta­lan szellemek: Jel 16, 13!) lepik el hálószo­báját és ágyát és tönkreteszik nyugalmát és felüdülését. Mikor 5 Móz 3, 11 azt írja, hogy Ógnak, Bá­­sán királyának az ágya vasból volt, ezzel azt jelképezi, hogy ítélet és erőszak jelentették számára a nyugalmat és felüdülést. Dávid így panaszkodik a 6. zsoltárban: „Egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhulla­­tással öntöztem nyoszolyámat" (7b). így akarja elmondani, hogy nyugalom és felüdü­lés helyett szorongás és jajgatás az osz­tályrésze. Az égy, mint a beteg ember tanyája, gyakran a nyomorúság és fájdalmak jelképe gya­nánt is használatos. Gondoljunk csak az Úr gyógyításaira, legtöbbször szóba kerül ben­nük az ágy is (Mt 9, 2; Mk 2, 9—-11; Lk 5, 24—25; Jn 5, 8). De akárhol és akárhogyan nyugszunk is ágyunkban, mindig Isten szentségének fé­nye vesz körül bennünket úgy, hogy még azokon is, akik Isten elől menekülni próbál­nak, beteljesedik az, amit Dávid így mond el: „Ha a mennybe hágok fel, ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó széleire szállnék, ott is a te kezed vezérelne engem és a te jobb kezed fogna engem“ (Zsolt 139, 8—10). Mi azonban, akiken a Zsolt 149, 5 ígérete már itt és most beteljesül hitben, lélekben és szellemben, örömmel ujjonghatunk Isten dicsősége láttán és örvendezhetünk nyugvó­helyünkön. — 7 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom