Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
Növekedjetek az ismeretben! Engedelmesség A zsidó schamah azt jelenti (mint a görög hypakouein), hogy hallgatni valakire, engedelmeskedni (1 Móz 3, 17; 16, 2; Ef 6, 1; Kol 3, 20). Mint ahogy a gyermeknek szüleivel való kapcsolatában (Péld 1, 8; 30, 17) és a szolgának urával való kapcsolatában (Ef 6, 5; Kol 3, 22), úgy az embernek Istenhez való kapcsolatában is alapvető az engedelmesség (2 Móz 11, 26—28). Az ígéret az engedelmességen nyugszik (1 Móz 22, 18; Fii 2, 8—9). Az Újszövetség szól az igazság iránti engedelmességről (Róma 2, 8; Gál 3, 1; 5, 7) — a görögben itt peithomai-t, azaz bensőleg való meggyőzetést olvasunk —; továbbá az Evangélium iránt való engedelmességről (Róma 10, 16a); a Jézus Krisztus evangéliuma iránt (2 Tessz 1, 8); végül Krisztus engedelmességéről (2 Kor 10, 5) és a hit engedelmességéről (Csel 6, 7; Róma 1, 5). A hit és az engedelmesség szorosan együvé tartoznak. Az ember hallja Krisztus Evangéliumát és úgy hallgat rá, hogy engedelmes hittel elfogadja. Ez viszont üdvösséget fakaszt benne, mert Krisztus „örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik neki engedelmeskednek“ (Zsid 5, 9). Ezért az apostol feladata „a pogányok megtérítése (engedelmességre vezetése) szóval és tettel“. De azoknak az új élete, akik a hit engedelmességére jutottak, szintén engedelmességben folyik tovább. Ők „kiválasztattak . . . engedelmességre“ (1 Pét 1, 2) és így követik Urukat, aki maga is „engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfán elszenvedett haláláig“ (Fii 2, 8) s „jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet“ (Zsid 5, 8). Ennek az új engedelmességnek azok irányában is meg kell nyilvánulnia, akiket az Úr a gyülekezet vezetésére rendelt. Titus örömmel emlékezik vissza a korintusiak engedelmességére (2 Kor 7, 15). Pál bízik Filemon engedelmességében (Filem 21), hogy kérését teljesíti. A filippibeliekről úgy tehet bizonyságot, hogy azok „mindenkor engedelmeskedtek", nemcsupán jelenlétében, hanem távollétében is (Fii 2, 12). A Zsidókhoz írt levélben alapvető: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre, mint számadók, hogy ezt örömmel tegyék és ne kedvetlenül, mert ez nektek nem válnék javatokra" (Zsid 13, 17). Ehhez az engedelmességhez tartozik a világi felsőbbség iránti engedelmesség (Tit 3, 1), aminek mindenesetre az a korlátja, hogy „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek“ (Csel 5, 29; 4, 19), mégha ez az út szenvedést is jelent. (F. Rienecker: Lexikon zur Bibel). Bibliai szimbólum Ágy = nyugalom, felüdülés, betegség Jób ágyában keresett nyugalmat és felüdülést (Jób 7, 13), de Babilon királyát ezzel fenyegeti Ézs 14, 11: „Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek és takarólepled pondrók.“ Isten azt üzente Mózes által a fáraónak, hogyha nem engedi el Izraelt, békák (tisztátalan szellemek: Jel 16, 13!) lepik el hálószobáját és ágyát és tönkreteszik nyugalmát és felüdülését. Mikor 5 Móz 3, 11 azt írja, hogy Ógnak, Básán királyának az ágya vasból volt, ezzel azt jelképezi, hogy ítélet és erőszak jelentették számára a nyugalmat és felüdülést. Dávid így panaszkodik a 6. zsoltárban: „Egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem nyoszolyámat" (7b). így akarja elmondani, hogy nyugalom és felüdülés helyett szorongás és jajgatás az osztályrésze. Az égy, mint a beteg ember tanyája, gyakran a nyomorúság és fájdalmak jelképe gyanánt is használatos. Gondoljunk csak az Úr gyógyításaira, legtöbbször szóba kerül bennük az ágy is (Mt 9, 2; Mk 2, 9—-11; Lk 5, 24—25; Jn 5, 8). De akárhol és akárhogyan nyugszunk is ágyunkban, mindig Isten szentségének fénye vesz körül bennünket úgy, hogy még azokon is, akik Isten elől menekülni próbálnak, beteljesedik az, amit Dávid így mond el: „Ha a mennybe hágok fel, ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó széleire szállnék, ott is a te kezed vezérelne engem és a te jobb kezed fogna engem“ (Zsolt 139, 8—10). Mi azonban, akiken a Zsolt 149, 5 ígérete már itt és most beteljesül hitben, lélekben és szellemben, örömmel ujjonghatunk Isten dicsősége láttán és örvendezhetünk nyugvóhelyünkön. — 7 —
