Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
férhet az Atya szeretetéhez a Fiú iránt. És ez az Atya akarata, aki velünk éppen olyan pontosan megoszt mindent, mint ahogyan mindent megoszt a Fiával. Ez a fiúság isteni valóraválásának az értelme. „Ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket." Újra eljön mindenkiért, aki az övé. Senkit sem hagy vissza. Akár élnek, akár már meghaltak, nem tesz különbséget. Néha úgy tűnik, hogy késik eljövetele. De mondd csak, nála lettél volna te meg én, ha az Úr előbb eljött volna? Nagyon valószínű, hogy nem! De még mást is szemügyre kell vennünk. Az idő olyan határmegjelölés, ami csupán e teremtettséghez tartozik, ámde Isten lényéhez nem tartozik hozzá. Istennél az őskezdet, valamint a legtávolabbi jövő egy pontban találkozik. Ezért az Ember Fia visszajövetelét illetőleg nincs semmi késedelem. Ő visszajön, ez elég! „Ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket." Meghatározott feltételeket, melyeket teljesítenünk kellene, Urunk nem említ. Ő újra eljön és magához vesz minket. Mindenki ott lesz majd, aki igazán az övé, akinek élő Megváltója van és aki Istenből életet kapott. Ezt az utóbbit Isten minden gyermeke tudja, mert Isten nem ad isteni életet, csak ha erről meggyőződést is ad. Éppen így tudja Isten minden gyermeke, hogy Krisztus Lelkének, Szellemének birtokosa. „Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé" (Róma 8, 9). A vonal nyílegyenesen fut, nincs elágazása, övé vagy-e, kedves olvasóm? Vizsgáld meg magadat! Ha nem tudsz erre a kérdésre válaszolni, visszamaradsz, ha eljön Ő. Pál apostol 1 Tesz 4, 13—18 verseiben ír az Úr eljöveteléről. Riadóval leszáll az Úr az égből, nem a földre, hanem a levegőégbe. A Krisztusban elhunytak meghallják az Ő hívó szavát és föltámadnak, az akkor még életben levő Krisztus-tanítványok átváltoznak és a föltámadottakkal együtt az Úr elé ragadtatnak a levegőbe. így mindenkor az Úrral lesznek. Erről szól még 1 Kor 15, 51—54 is. Ott különösen az elváltozás kap hangsúlyt. A múlandó romolhatatlanságot és a halandó halhatatlanságot ölt. Ez a hívők elragadtatása és Urukkal való egyesülése. Végül is az Úr még ezt mondja: „Magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.“ Milyen szép, hogy az Úr Jézus nem azt mondta: a mennybe viszlek titeket. Ez magában véve nagy és elég jelentős lenne, a keresztények nagy részének nagyon is megfelelne. Mi mindent összegondolnak az emberek a mennyről, égi csarnokokról, meg mennyei dicsőségről! Voltak idők, amikor a keresztyénség valósággal dúskált a pompás elképzelésekben. Még ma is vannak olyan színjátékok, amelyek az üdvösséget mennyei palotákban ábrázolják. De mindezek a törekvések e dolgot nem igazolják, mivel az eget emberileg átmázolják és az égi dolgokat túlságosan földi színű tapétákkal átragasztják. Pedig a mi elképzelésünk fel sem ér odáig. És végül: mi lenne az ég minden dicsőségével az Isten Fia nélkül? Ő jelenti az eget. Ezért mondja a tanítványoknak: „Magamhoz veszlek titeket.“ Személyes, maradandó kapcsolatról van itt szó, nemcsak egy kedves helyen való huzamosabb tartózkodásról. Döntő az, hogy magához vesz és mindvégig magánál tart bennünket. Mondanivalóját az Úr e szavakkal húzza alá: hogy ott legyetek, ahol én vagyok. Közelebbit és személyesebbet ennél nem lehet mondani. A legbensőbb isteni viszonyról van szó, ami csak lehetséges és ami nem szűnik meg soha. A legbensőségesebb együttlét az Atyával és a Fiúval, ami kitölti az egész örökkévalóságot. Valóban csodálatos isteni ajándék az osztályrészünk! M. S. Legyen áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki újjá szült minket nagy irgalmából Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által az élő reménységre, arra az el nem múló, tiszta és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Péter apostolnak első leveléből 1,3—4 — 13 —
