Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
A csavar himnusza Ki úr az egész gép felett, ide tett és becsavart szorosan, pontosan. Most itt állok és szolgálok, nem akárhol — a helyemen, és a gép dolgozik. Nem zúgó motorja vagyok; drága, finom műszere sem, sem óriási lendkerék. — És talán nem is keltenék? — Ki rám néz, így szól: semmiség. Ám ez mit sem zavar, hisz jól tudja a gép alkotója, hogy nincs felesleges csavar. Mi rajtam nyugszik, soha nem kevés a terhelés. De tudta jól, ki megalkotott, hogy bírni mennyi terhelést fogok. Hadd zakatoljon hát a gép, itt nem lehet törés. Rozsda engem meg nem ehet, ápol, kezel, ki úr a gép felett. Finom olaja rajtam végigcsurran, s ha egyszer-egyszer talán meglazultam, kulcsával helyreigazít nyomban. így élem csendes, észrevétlen éltem a gépben, amíg betöltőm küldetésem és elkopok. S a gép Ura látja, ha itt az óra, hogy kicserélje, s a szolgálatát betöltött helyére majd új csavar kerül. És a gép dolgozik tovább, qyőzelmesen, szünetlenül. M. Gy. Mennyivel jobban szeretnénk Istent, ha jobban ismernénk Őt! Minél közelebbről ismerjük meg Őt, annál inkább elmélyül iránta való szeretetünk. Milyen örömet jelent a hivő ember számára már itt a földön is, ha Jézus Krisztus tökéletességére gondol, hát még amikor majd szemtől szembe látjuk Őt! D. L. Moody Bibliai szimbólumok Cédrus = boldogság, szépség, múlhatatlanság A jó illatú cédrusfa mentes a szúrágástól, ezért a templomépítésnél használták (2 Sám 7, 7; 1 Kir 6, 9. 18. 36; 7, 12). S ezért beszél a dalnok „Isten cédrusfái"-ról (Zsolt 80, 11). „Mint cédrusfák a vizek mellett“, olyanoknak mondja Bálám a nép hajlékait (4 Móz 24, 6) és Libanon cédrusaihoz hasonlítja az igazakat (Zsolt 92, 13). Énekek 5, 15-ben mondja a menyasszony kedveséről, hogy termete „tetszetős, mint a cédrusfa“, és ezzel szépségét akarja kiemelni. — Ezék 31, 3 így jellemzi Asszíriát, a boldog és büszke világbirodalmat: „íme, Assúr cédrus volt a Libánonon, szép ágakkal és sűrű gallyaival árnyékot tartó s magas növésű, melynek a felhőkig ért a teteje." És ha Asszíria cédrusa ledőlt is és megsemmisült büszkesége miatt (olvasd az egész fejezetet), végül mégis beteljesedik az, amit az ihletett énekes Zsolt 148,9-ben mond: minden cédrust felszólít, hogy dicsérjék Istent. Búza = Isten termése, Krisztus A búza az isteni termés kiábrázolója. Ezért mondja Márk 4, 28: „Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes szemet a kalászban.“ Míg az Úr az értéktelen polyvát olthatatlan tűzzel égeti meg, addig a búza Istennek tetsző termését a csűreibe takarítja (Mt 3,12). Ha engedelmes lesz népe, akkor Isten a „java búzával" táplálja majd, ahogy a Zsolt 81, 14. 17; 147, 14-ben olvassuk az ígéretet, azaz gazdag terméssel ajándékozza meg. Pál apostol az 1 Kor 15, 35—37-ben testünket búzához hasonlítja. A feltámadásban lesz majd nyilvánvaló az a káprázatos pompa, mely a mag elhalásának a következménye. Az isteni termékenységnek ezt a nagyon fontos alapgondolatát tanúsítja az Úr a János 12, 24—25-ben, mikor ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem a földbe nem esik és el nem hal, csak egymaga marad; de ha elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét (lelkét), elveszíti azt, és aki gyűlöli a maga életét (lelkét) ezen a világon, örök életre őrzi meg azt." A kétszeres „bizony“ vagy „ámen“, mely ezeket a szavakat bevezeti, utal azok nagy fontosságára. Ki ez a földbe esett és elhaló gabonamag? Ki az, aki a szó teljes értelmében „sok gyümölcsöt" terem? Senki más, mint maga az Úr! De az övéit is többékevésbé ezen az úton vezeti. Bárcsak az én életem és a tiéd Isten szerint való, neki tetsző gyümölcsöt teremne! — 14 —
