Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... A Monte Carlo-i rádió magyar nyelvű igehirdetéseket sugároz 5, 30 órakor a 49 m-es (6060 MHz) rövidhullámon hétfőn, csütörtökön, szombaton; 10, 25 órakor a 31 m-es (9675 MHz) rövidhullámon mindennap; 18, 15 órakor a 49 m-es (6220 MHz) rövidhullámon mindennap; 22, 15 órakor a 205 m-es (1466 kHz) középhullámon szerdán, pénteken; és 23, 30 órakor ugyanitt a hónap minden 2. szerdáján EUROCLUB ifjúsági program. A hivő lelki tudása „Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik. Mert aki Istentől született, megőrzi magát a bűntől és a gonosz nem fér hozzá. Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, a világ viszont a gonoszság hatalma alatt áll. Tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent és hogy mi az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk" (1 In 5, 18—20). Az apostol e három versben három fontos lelki igazságra tereli a szót. Az első: aki Istentől született, vagyis aki Isten gyermeke, az elfordul a gonoszságtól és nem vétkezik tudatosan. A második: aki Krisztusban hisz, Istentől van, a világ fia viszont a gonoszság fennhatósága alatt áll. És a harmadik: az Isten Fia eljött és értelmet adott, hogy megismerjük az igaz Istent. János apostol e három igazság ismeretét tudásnak nevezi: tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, tudjuk, hogy Istentől vagyunk és tudjuk, hogy aki Istentől van, nem vétkezik. A „tudjuk“ szónak ez az előtérbe helyezése és kihangsúlyozása a hivő ember lelki tudására hívja fel a figyelmünket. A tudás, általános felfogás szerint, nem fér össze a hittel. Sokan azt tartják, hogy e kettőnek nincsen egymáshoz köze, mert az egyik szerintük kizárja a másikat. Az ember vagy hisz valamit — hangzik az érvelésük —, vagy pedig tud valamiről, és ez esetben felesleges a hit. A hitetlen világ egyik szólása szerint hinni annyit jelent, mint semmit sem tudni. — „Én csak azt hiszem, amit látok!" — jelentik ki sokan fölényesen és ezzel napirendre térnek a hit kérdése fölött. Aki így tesz, a hitet felületesen egy színvonalra helyezi a hiszékenységgel és nem ismeri az igazi hit lényegét, jelentőségét és szerepét. Valamiben hinni mást jelent, mint valamit tudni, de ez a különbség nem képez ellentétet. Éppúgy, mint ahogy a ház alapzata, annak falai és a tetőzete egymástól különböznek és mégsem jelentenek ellentétet, mert együvé tartoznak. Ehhez hasonlóan együvé tartozik a hit és a tudás a lelki élet terén. Az egyik a másikra épül fel, akárcsak egy kőből épített ház annak alapzatára. A hit és tudás tehát szorosan összefügg egymással; az egyik a másikból következik. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében azt olvassuk, hogy hit nélkül nem lehet isteni ismeretre szert tenni. „Hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni — mondja az írás —, mert aki Isten elé akar járulni, kell hogy higgye, hogy Isten van ..." Ebből az következik, hogy aki vonakodik a hit útjára lépni, nem jut el soha a tudás céljához. A tudás gyümölcse a hit magvából kél. Sok felfedezésnek és tudományos eredménynek az elindító rugója a sikert arató felfedezők és tudósok hite volt. Legyen szabad ezt az állításomat három megtörtént eseménnyel alátámasztani. Az egyik történelmi, a másik tudományos és a harmadik lelki vonatkozású. Kolumbusz Kristóf, mielőtt felfedező útra elindult, nem tudta, de hitte hogy nyugat felé vitorlázva szárazföldre fog érni. Kortársai közül sokan esz— 10 —