Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám

telenségnek tartották vállalkozását, de Kolumbusz rendületlenül hitt útja si­kerében és elindult. Amikor sok küz­delem, fáradság és viszontagság után célhoz ért és Amerika partját megpil­lantotta, szívós hite tudásra változott. Koch Róbert, a híres német bakterio­lógus, sejtésszerűen hitte és hirdette, hogy bizonyos betegségek egészen pa­rányi, szabad szemmel nem látható kórokozókra vezethetők vissza. Az ak­kori tudományos körök nagy része nem hitt Koch elméletében és gúnyosan fo­gadta állításait, de sok százra menő kí­sérlete végül fényesen igazolta a nagy tudóst. Amikor hosszan tartó kutatása után mikroszkópja alatt végre első ízben megpillantotta a keresett mikro­bákat, teljes bizonyossággal tudta, hogy ezek okozzák az általa tanulmányozott betegségeket. De már mielőtt ezt tudta és mielőtt ezen mikrobák közül egyet is látott volna, fanatikusan hitt a létezésük­ben, és ez a hite segítette őt ahhoz, hogy a valóságot megtudja. A hit és tudás közötti összefüggésnek egy további példája a János szerinti evangélium 6. fejezetében van feljegyez­ve. „Felelt neki Simon Péter: Uram, ki­hez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad. És mi elhittük és megis­mertük, hogy te vagy a Krisztus.“ Fi­gyeljünk e két szó sorrendjére. Amikor az Úr Jézus annak idején felszólította: Jer és kövess engem! — Péter min­dent otthagyott és követte Őt. Ez a hit lépése volt, hisz azon órában csak annyit tudott Krisztusról, amennyit Isten dicsérete a legjobb orvosság min­den sötét gondolat ellen. * Ahogy meglátszik valakin, ha előzőleg veszekedett, ugyanígy azt is meg lehet érezni, ha valaki előzőleg Istennel volt együtt csendességben. * Isten nem kíván cselekedetet szív nél­kül, sem szívet cselekedet nélkül. Ha András testvérétől hallott felőle, és ez vajmi kevés volt. Személyes tapasz­talata még nem volt Péternek, de tu­dásának ezt a hiányát a názáreti Mes­terben való rendületlen hite pótolta. Később aztán, miután Krisztussal együtt járt, hallgatva tanítását és látva isteni hatalmát, Péter hitéből személyes meg­győződés és határozott tudás lett. Most már nemcsak hitte, hanem tudta, hogy nagy Mestere az Isten szent Fia, a megí­gért Messiás. Ezzel a tapasztalatával függ össze az imént idézett gyönyörű vallomása Krisztusról. Péter tanítvány­­ságát három mozzanat jellemzi: test­vére hírmondása felkeltette figyelmét, Jézus felszólítása felébresztette a hitét és a Mester hűséges követése ered­ményezte Krisztus megismerését. Von­junk le ebből egy tanulságot. A lelki tu­dás elnyerésének íme ez a sorrendje: az evangélium hallgatása, hitünk be­kapcsolódása és az isteni ismeret el­nyerése. Más szóval: lelki készség, lelki hit és lelki tudás. Az Ige hallgatása lelki készséget támaszt, készségünk lelki hi­tet ébreszt és hitünk lelki tudáshoz ve­zet. Kétféle tudás van: értelmi és lelki tu­dás. Mindkettő a teremtő Isten ajándé­ka. Az egyik csiszolja az elménket, a másik gazdagítja a lelkünket. A féltu­dás eltérít Istentől, az egész tudás elvezet Krisztushoz. A lelki tudás meg­szilárdítja hitünket a Megváltó Jézus­ban, aki a bűn szennyétől megtisztít, a lelki gyötrődéstől megszabadít és üdvö­zíti azokat, akik benne hisznek. Lant Emil valaki irgalmas akar lenni és nem gya­korolja az irgalmasságot, önmagát csal­ja meg. Jót tenni isteni szeretet nélkül, készséges és örvendező szív nélkül — képmutatás. J. A. Bengel 1687—1752 * Mi nem jobb időkre várunk, hanem az Úrra! O. Stockmayer 1838—1917 — 11 — GONDOLATOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom