Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
Műkarácsony - műöröm Karácsonyhoz közeledünk megint. Karácsonyhoz, melytől örömet, békét, nyugalmat várunk, s amikor szeretnénk mi is örömet szerezni másoknak. Készül rá a család: ajándékozási tervekkel. Készül rá a kereskedelem: hetekkel karácsony előtt kirakják a boltokban a műkarácsonyfákat. Készül rá a város, hogy színes égőkkel, pompás reklámokkal ékesítse magát az ünnepekre, és készül az egész világ — ki-ki a maga módján. Mindez kedves, szép és jó szándékú — csak mintha valami hiányozna belőle. Mű a karácsonyfa, nem igazi, és mű a fény a karácsonyfán. Egy kicsit úgy érezzük, hogy mű a karácsonyi öröm: ajándékoktól, díszdobozoktól, reklámoktól mesterségesen szított; s amikor túlérünk rajta, szürke üresség marad utána. Az Ige nem beszél műörömök kreálásáról. Ott az igaz Isten igaz ígéretének beteljesedéséről van szó, s ebből fakadhat igazi világosság, igazi öröm. Majd másfél évezreddel Jézus születése előtt egy pogány hatalom fordult Isten népe ellen. Eltipró szándékában még spirituális erőket is kényszeríteni akart terve végrehajtására. Az átokmondásra Karácsony jön Karácsony jön, s én újra hírt adok magunkról: ím, várjuk a Gyermeket! Színesednek a szürke köznapok, fényesednek a rozsdáit életek. Karácsony jön, emléke megkerül szívünk sötét egén és felragyog. Akarsz-e fényt? Keresd csak ott belül és megleled te is a csillagot! Nézz rá s kövesd! Az élet csillaga, hozzá egész valóddal van közöd. Megszületett! A mindenség maga hódol Neki... Megváltód, szent, örök. F. L. felszólított Bálám azonban Isten Leikétől ihletett vízióban próféciát mond: „Látom Öt, de nem most, nézem őt, de nem közel, csillag származik Jákobból és királyi pálca Izraelből.“ Idők teljességébe lát be, a jövőbe, amely számunkra múlt. Múlt, de csak kezdetében, mint beteljesedett esemény. Múlt, mint a megváltás elvégzett volta, de jelene van, mert Jézus él, s jövője van, örök jövője, mert az övéit örök életre tartja meg. De jó volt a szorongattatásban rátekinteni a próféciára! S de jó ma visszatekinteni, hogy az a Csillag, melyről Bálám próféta beszélt, eljött. János evangélista már így szól róla: „Az igaz világosság már eljött, amely megvilágosít minden embert!“ Megdöbbentően beszél arról az evangélista, aki életközelből látta mindezt, hogy a sötétség nem fogadta be a világosságot: az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be Őt. De akik befogadták, Ő hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek. Műörömeink mögött valahol árnyékok, sötétségek húzódnak, telve rejtenivalóval, melyek vádlóan nyüzsögnek emlékeinkben, múltunkban, jelenünkben s félelmetessé teszik a jövőt. Műörömeink műfényében sajnos a sötétség túlságosan is valóságos. Annyira megszokott, hogy az emberek jobban is szeretik, mint a világosságot, mert a világosságban cselekedeteik is világosságra jönnek. Pedig a karácsonynak úgy van értelme, sőt csak úgy van értelme, ha az igaz világosságot, a világ Világosságát befogadjuk, befogadod. Igaz, sok mindenre ráhull a fénye, de a sötétség hatalma megszűnik a jelenlétében. Igaz, életed lelki nagytakarítása elkerülhetetlen, de utána minden tiszta lesz és igaz. S önigazságod balsejtelmes rezdülései helyett igazi békesség áradhat el szívedben, mert 6 a Békesség Fejedelme. Mesterségesen szított hangulatok helyett igazi öröm, Isten gyermekeinek békés, zajtalan, mégistúláradó öröme. (folyt, a 4. lapon) — 3 —
