Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
Krisztus a Király Krisztus személyében Isten királyi uralma jelent meg az emberek között (Lk 17, 21; 10, 9—11). Ő maga volt a személyesen megjelenő isteni uralom. Ezt fejezte ki ez az el- és leleplező önbizonyságtétel: Embernek Fia. 1. Az Ember Fia elnevezés eredete Jézusnak ez az evangéliumokban előforduló szó használata (több mint 80-szor) Dániel könyvében gyökerezik. Ott a messiási ország az „Ember Fiának“ országa, ellentétben a világbirodalmak ragadozó természetével: sas, oroszlán, medve, párduc, szörnyeteg: ami azt jelenti, hogy a történelem folyamán ez az ország lesz az első és egyetlen, amelyben — a Szentírás értelmében vett — igazi emberség uralkodik a földön (Dán 7, 13—14). Ezt a próféciát az ég felhőiben eljövő Ember Fiáról, aki mint Messiás-király országot alapít, Krisztus félreérthetetlenül magára vonatkoztatja, amikor az Olajfák hegyén tanítványaihoz beszél (Mt 24, 30), és amikor esküre kényszerül a nagytanács előtt (Mt 26, 64). 2. Az Ember Fia elnevezés értelme Amikor Krisztus így nevezi magát, akkor nem alázatát és megalázkodását fejezi ki — nem azt érti ezen, hogy Ő Isten Fia létére mennyire alázatos, hogy most ember fiává lett (vö. Fii 2, 5—12). Még kevésbé akarja ezzel az elnevezéssel — a jelenre tekintve — tökéletességét és tisztaságát kihangsúlyozni, azt, hogy 6 bűntelen és szent, a Teremtő értelmezése szerint az egyetlen igaz „ember“ (1 Móz 1, 27); ellenben a jövőre nézve mondja magát „Ember Fiának“, isteni messiási méltóságára való tekintettel, hogy Ö mint megdicsőült ember az ég felhőiben egyszer visszajön (Jel 1, 7; 1 Tessz 4, 17; Csel 1, 11; Fii 3, 20—21) és Isten királyi uralmának teljességét hozza magával. A kifejezés messiási és királyi cím, amint Dávid éppen az Ember Fiáról mondta (Zsolt 8, 6—7; Zsid 2, 6—9). És mert ebben a névben Istenfiúságának elleplezett titka is benne van, ezért mondja a főpap kérdésére: Mt 26, 63—64. „Az Ember Fia“ címben mind jobban előtérbe kerül ez az istenkirályi vonatkozás (Mt 16, 27; 24, 30; 25, 31; Mk 8, 38; Mt 24, 27; 19, 28; 25, 34. 40; 25, 32; vö. Jn 5, 27). Isten és király voltát mindenesetre lepel fedi, mert Jézus első eljövetelekor csak hit által akarta isteni királynak elismertetni magát (Jn 12, 16. 34 és Mt 16, 13—14). Ezért is tiltja meg olyan sokszor, hogy Messiásnak jelentsék ki (Mt 8, 4; 9, 30; 17, 9; Jn 6, 15). A nyilvánosság előtt csak közvetlenül a kereszt halála előtt jelenti ki, hogy Ő a Messiás, akkor is csupán jelképes cselekmény formájában: a jeruzsálemi bevonulásban (Lk 19, 29—40; Zak 9, 9). Ccc.k az övéinek jelenti ki magát Messiásnak, de itt kezdettől fogva és egyre világosabban (Jn 1, 41. 49; 4, 25—26; 9, 35—38), míg végül Péter, az Atya kijelentése által megvilágosítva, vallást tesz róla (Mt 16, 16). Erich Sauer „A Megfeszített diadala" c. könyvéből. folyt, a 3. lapról Hány műkarácsony ment el már feletted? Hány alkalommal volt műörömöd? Vajon nem vágyik-e szíved igaz békére és az Isten fiainak örvendezésére? Hadd irányítsa hát az Ige ide a figyelmed, hadd hívjunk szeretettel a Jézus Krisztussal való találkozásra, a vele való boldog közösségre. Szabó Péter Birtokában vagyunk a megbízható prófétai jövendöléseknek is. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétban világító mécsre, amíg fel nem virrad a nappal és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben. 2 Péter 1, 19 — 4
