Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
itt járok a földön. Ehelyett azonban kioktatta Jánost az egység felől, megmondván neki, hogy ne tiltsa el, mert „aki nincs ellenünk, mellettünk van". Ha mindezeket őszintén szem előtt tartjuk, a valóságban is jobban fogjuk becsülni és ápolni az Úr Jézusban hivők egységét, akikkel a Szentszellem csodálatos ereje fűz össze bennünket, őrizzen meg Isten mindnyájunkat attól, hogy csak magunkat és a hozzánk hasonlókat becsüljük! Jézus különböző munkákból hívta el tanítványait. Péter halászott, János pedig a háló elszakadt szemeit kötözgette elhívatása idején. Valaki ezt úgy magyarázta, hogy Jézus később is meghagyta őket, lelki értelemben, ugyanazon munkájukban. Péterre bízta, hogy vesse ki pünkösdkor az evangélium hálóját és vonja be azt 3000 lélekkel megtelve. Jánosra azt bízta, leveleinek tanúsága szerint, hogy a szeretet által kötözgesse össze Istennek gyermekeit. Mindanynyian tudjuk, hogy hiába kerülnek halak a szakadt hálóba, mert a szakadáson át úgyis kibújnak, mielőtt megfoghatnánk őket. Ugyanígy járnak a kereső lelkek is a civakodó gyülekezetekben. Már-már feledésbe megy az a fontos tapasztalat, hogy a keresztyénség nem újabb szervezkedések és sokféle tevékenység, hanem csakis általános ébredések által újul meg. Ilyen ébredések a reformáció óta többször is voltak, sőt éppen ma is vannak a világ különböző részein. Az ezekről való híradások megegyeznek abban, hogy minden ébredés az ott levő bibliai közösségek és hűséges hivők lelki egységével indul meg. Az elkülönülés nemcsak vallási, hanem társadalmi, politikai és egyéb téren is elég gyakori jelenség, de tudni kell, hogy minden egészségtelen elkülönülés foka éppúgy jelzi az ottani belső rothadást, minta hőmérő a lázat. Végül arra szeretném mindnyájunk figyelmét irányítani, hogy miként ápolja Isten az ő gyermekeinek egységét a Szentírás szerint. Az ószövetségi főpap csak pontosan előírt ruházatban mehetett be a szentek szentjébe, Isten elé. Öltözetéhez tartozott, hogy a szíve fölé kellett helyeznie Izrael 12 törzsének a nevét, mindegyikét egy-egy drágakőbe vésve. Teljesen mindegy volt, hogy a 12 törzs két részre volt szakadva vagy nem, a főpap nem osztotta kétfelé a drágaköveket, hanem mindig mind a tizenkettőt bevitte Isten színe elé és mindegyik részére egyformán kérte a bűnök bocsánatát (2 Móz 28, 9—12. 29). Illés próféta idejében kétfelé volt szakadva Izrael népe, de ennek ellenére Illés nem tíz vagy két kőből csinált oltárt Kármel hegyén, hanem tizenkettőből (1 Kir 18, 3), és erre az oltárra szállott le Istennek tüze. Az Újszövetség világosan kifejti, hogy nekünk új főpapunk van, új prófétánk a megdicsőült Jézus Krisztusban. Bizonyosak lehetünk felőle, hogy Ö nem kevesebb, mint a jeruzsálemi főpap vagy Illés. Atyja előtt szívén viseli minden gyermekének és minden bibliai közösségnek a nevét, és valamennyiért egyformán bemutatja az ő halálának áldozatát. Nagy közbenjárónk, az Úr Jézus, egyformán megjelenik és egyformán könyörög Isten színe előtt övéiért, akár szeretik azok egymást, akár nem, akár ápolják az egységet, akár nem. De. az is bizonyos, hogy egyformán szomorkodik minden egyes gyermekének és közösségének a bűnéért. A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy egyformán kezében tartja a hét csillagot és egyformán jár a hét gyertyatartó között. Szava is van mind a hét gyülekezethez, bár különböző állapotban találtatnak azok. A 133. zsoltár világos tanúsága szerint „jó és gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az atyafiak." Végül azt mondja: „Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké." Méltó, hogy alázatos türelemmel vegyük tudomásul a fent említett igéket és példákat s engedelmesen foglaljuk el a helyünket talentumaink szerint az Úr Jézus nyájában. Miként a házban minden téglának megvan a maga helye és helyének megfelelő szerepe, ugyanígy minden egyes hivő léleknek megvan a helye és feladata Isten új, élő kövekből való templomában. Egy keresztyén alliansz összejövetelen elhangzott előadásból. — 9
