Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
Jézus tanítása és példája segít úgy élni, hogy ne kelljen félnünk Isten ítéletétől, hanem élhessünk Istennek tetsző életet: szeretetben, szolgálatban, békességben, megbocsátásban, szolgálatkészszségben. Jézus kereszthalála kiengeszteli Istent. A kereszt villámhárítóként vezeti le Istennek reánk lesújtó, jogos haragját. Jézus feltámadásának örömhíre számunkra is megnyitja az utat az örök életbe, a feltámadás dicsőségébe. Gyászunkban ne csak sírokra, haló porokra nézzünk, hanem a feltámadott Krisztusra, aki által örök életünk lehet, ha hiszünk Őbenne. És akkor a halál, ha ellenség is, valójában már legyőzött ellenség, mert „Krisztus meghódoltatta ama félelmek királyát, megnyitván sírjának száját.“ És utolsó ellenség is, mert ha a halál fölött Krisztus által diadalt arattunk, többé soha, sehol, semmi ellenségünk nem lesz, hanem mennyei békesség és örök dicsőség vár bennünket a diadalmas Krisztus oldalán. Pontosan, amint fent jelzett Igénk hirdeti: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Halál, hol a te diadalmad? Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.“ Sőt, Krisztus halálon való győzelme révén a halál a hivő ember számára átalakul ellenségből nyereséggé. „Mert nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség“ (Fii 1, 21) vallja Pál apostol. Valóban, akinek az élet Krisztus, annak a meghalás már nem is ellenség, szinte már nyereség: mennybe nyíló kapu, sötét folyosó, alagút, melynek túlsó végén a diadalmas Krisztus vár, és vele egyesülünk majd. Ha a halál mindenünkből kifoszt, Krisztus sokszorosan meggazdagít. Halálfélelem helyett szabad élnünk a feltámadott Krisztussal való közösség örömében, reménységében! S. I. Gyertek, imádjuk Őt! Gyertek daloljunk boldogan az Úr előtt, ujjongva áldjuk üdvösségünk Kőszikláját. Lépjünk hozzá, dicsérjük Őt, harsogja himnuszunk az áldást. Mert Ö az Úr, a nagyhatalmú Isten, a nagy Király az istenek fölött. Az alvilág mélységeit Ő tartja a kezében, övéi mind a hegytetők, övé a tenger, az Ö alkotása, a szárazföldet is keze formálta. Gyertek, imádjuk, boruljunk eléje, Urunk és Alkotónk előtt roskadjunk térdre. Hiszen Ö a mi Istenünk, mi pedig mezejének népe, földjének legelésző nyája. Bár hallgatnátok ma az Ő szavára! Zsoltár 95, 1—7. Farkasfalvy D. fordítása — 8
