Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
Győri József: Holtodiglan Tüdőrákos férj. Érzékek rabja volt. Kemény szíve nem tört és nem hajolt. Erejéből csak pár hónapra futja. A diagnózist csak az asszony tudja. Terápiáról is sejt valamit. Nem célozgat: véged lesz hamar itt! Gyors gyógyulásról sem komédiázik, de takargatja férjét, hogyha fázik. És óránként tesz tiszta lepedőt, ha kell, alája s újra kap erőt, hogy éjjel-nappal mellette virrasszon, beteges, gyenge, csoda-erős asszony. És felkészíti bölcsen a nagy útra. „Tudod, szívem, a mi korunkban úgy bármely pillanatban bármelyikünk [van, sorra kerülhet. . . s együtt készülünk.“ Imádkozik a hivő feleség. Köszöni, hogy a kegyelem: elég. Mintha magáról szólna csak— pedig benne a másik megszenteltetik. Harc a kereszt körül A Golgotán nagy harc volt, amelyben sokan vettek részt. Mindenki nyert vagy veszített valamit. Barabbás földi életet nyert, egy katona nyerte az Úr Jézus köntösét, Mária fiút, János apostol édesanyát, az egyik lator bűneinek bocsánatát, a százados világosságot, Arimátiai József az Úr Jézus testét, sokan bosszúvágyuk kielégülését. Legtöbbet az Úr Jézus nyert: az Ő gyülekezetét. Voltak veszteségek is: a tanítványok bátorságukat, örömüket vesztették, a néptömeg orvosát, az egyik lator üdvösségét, a másik bűnös életét, Mária a fiát, Pilátus lelki nyugalmát és talán családi békéjét is. Legtöbbet az Úr Jézus veszített: a világ bűneit, amit magára vett. Mi mit nyerünk vagy mit vesztünk a kereszt körül? dr. Varjas János Gondolatok bibliaolvasás közben „És megépíti az Úrnak templomát" (Zak 6, 12). Amikor Izrael fiai a templom újjáépítésére készültek, az Úr egy távolabbi időre vonatkozó ígéretet is adott nekik. Azt az ígéretet, hogy a Csemete megépíti a templomot. Jézus a lelki templom megépítéséért jött, hogy minket, mint élő köveket, beépítsen a nagy lelki házba (1 Pét 2, 5). A Mesternek még sokat le kell faragnia a kövekből. Nehezen illenek össze, nehezen kapcsolódnak egymásba a kövek. Ha másnak értéktelenek vagyunk is, de a Mesternek fontosak. Ha más nem is tud mit kezdeni velünk, de a Mester tud. Ha az Ige építésről beszél, akkor a régi építkezési módot kell magunk elé képzelni. Általában kövekből épültek a házak. S a köveken sokat kellett faragni, hogy összeilleszthetők lehessenek. Ha mi ezt a szót halljuk, hogy az Úr épít, akkor többnyire kedves, esetleg hangulatos vagy lelkesítő prédikációkra gondolunk, amelyek fölhangolnak bennünket. Esetleg kisírjuk magunkat és megkönnyebbülünk. Vagy ha értelmi igényeink kielégülnek egy-egy újabb igei felismeréssel, akkor azt mondjuk: épültünk. Azonban az építés munkája elsősorban az, hogy a Mester kalapáccsal és vésővel farag. Ez pedig az élő köveknek sokszor kényelmetlen, fájdalmas. A Mester nem csupán csapások, megalázó körülmények által faragja életünket, hanem akkor is, amikor élesen rámutat Szentlelkével bűneinkre és az Ige mélyen belevés a mi megkeményedett szívünkbe. Az élő kövek egymás mellé kerülnek. Szorosan egymáshoz tartoznak. Mikor egy lelki közösség kezd létrejönni, általában hamarosan kiderül, hogy a kövek nehezen tudnak szorosan egymás mellé kerülni. Sokszor olyan testvér mellé helyez a folytatása a 9. oldalon 6 —
