Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
Ének a szeretetről a ma emberének Pál apostol 1. Korintusi levele 13. fejezete nyomán Ha a világ minden nyelvén tudnék beszélni és még földöntúli hangokon is megértethetném magam, de ha beszédemet nem a szeretet ösztönzi, úgy csak néma hanglemez vagyok. És ha minden ismert és ismeretlen kábítószerrel tágítanám öntudatomat, ha az emberek minden titkát és a világ minden ismeretét magamban egyesíteném, és a hitem minden érthetetlenséget legyőzne és minden akadályt áthidalna, de ha mindezekben nincsen szeretet, úgy semmi vagyok. És ha minden erőmmel küzdenék a világ minden részén az igazságtalanságok ellen, és igazságos világgazdaságot teremtenék, s ha egyetlen ország szegényei sem éheznének többé, ha én magam tönkre is mennék ebben, de cselekedetemet nem a szeretet irányítja, kinek használnék akkor? Mert ha megérkezik a Tökéletes, akkor a mi szeretetlenségünk foltozó munkái elvétetnek. Ha a Szeretet fog közöttünk élni, akkor cselekedeteink töredékei összekovácsolódnak. Mert a szeretetben mély lélegzet van, a szeretet nem nagy látványosságokban él, a szeretet nem a maga hasznát nézi; nem zsákmányolja ki a másik embert, nem okoz a másiknak fájdalmat. Nem csügged el, ha visszaütnek. A szeretet nem zárkózik el, bármily rosszak a tapasztalatai, szereti a nyilvánosságot, idegen számára a bizalmatlanság. A szeretet odaadja magát, nem várva viszonzást, ez az emberek legnagyobb ajándéka. Mert a szeretet megtanít minket a holnap reménységére, a hitre — a ma szeretetlenségével szemben, és a bizalomra, hogy eljön a világ békessége. Ez a Salom — Békesség! Németből ford. В. P. — 12 —
