Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
Az árverésre került Biblia Igaz történet Dédnagyszüleim az ínséges 1817. esztendőben kerültek össze mint házasok. Dédapám cipész volt, és legénykorában 200 ezüsttallért takarított meg, úgyhogy családalapításra gondolhatott. A pénzen egy kis házikót és egy hozzátartozó kis szántót vett. A megszálló francia csapatok ínségbe döntötték az országot, és ezt még fokozta két egymásután következő rossz termés. Dédapám komoly hivő ember volt. Megváltójáról, amikor erre alkalma nyílt, bátran bizonyságot tett, és emiatt az egész falu „a jámbor suszternek" nevezte. Jóllehet szorgalmas munkás volt, a napi keresete csak nyolc garast tett ki, és ebből tizenegy gyermeket nevelt fel. Házassága első éveiben egyszer komoly gondja támadt a kis családnak: még egy ágyra volt szükségük. Az egyik gyermek a szülőkkel aludt, egy másik gyermek lassan már kinőtt a bölcsőből és egy harmadik Isten-áldása útban volt. Ezért kellett még egy ágy. Erre nemsokára kedvező alkalom adódott. A faluban kidobolták, hogy egy gazdag ember minden holmija árverésre kerül, és hogy ottan majd egy ágyat is lehet venni. „Apus — szólt dédanyám —, menj el oda és vegyél egy ágyat. Tizenhét tallért spóroltunk, ebből majd kitelik.“ Dédapám szótlanul tudomásul vette a tervet. Az árverés napján magára öltötte ünnepi zubbonyát, zsebébe tette a 17 tallért és elment az árverés színhelyére, a helyi kocsmába. Mivel ott soha nem szokott megfordulni, megjelenése feltűnést keltett. „Nini, a jámbor suszter is itt van" — sugdolództak körülötte. Valaki megszólította: „No, mester uram, mi kellene, mit akar vásárolni?“ „Ágyat akarok venni". — „Azt kaphat, van elég". Az árverés ivás és lármás terefere közt megindult. Egy idő múlva egy vaskos, 15 font súlyú könyv került licitálásra. „Ez egy magyarázatokkal ellátott Biblia — kiáltott harsány hangon az árverező —, ki akar Bibliát vásárolni?" A kérdés élcelődést váltott ki a jelenlevőkből, és amikor a Bibliából verseket citáltak, gúnyos megjegyzéseket lehetett hallani. Első vásárlónak egy kereskedő jelentkezett, mert csomagolópapirosra volt szüksége, és 16 garast ígért. A második jelentkező dédapám volt: egy tallért kínált a Bibliáért. „Ki az, ki kínált egy tallért?" — kérdezte csodálkozva az árverező. „Breidenbach mester!" — hangzott a válasz. Erre többen összesugdolództak: tréfáljuk meg a jámbor susztert, verjük fel a Biblia árát! Gúnyolódás és viccelődés közben egyre magasabb kínálat hangzott fel. Végül valaki tizenhat és fél tallért kínált, dédapám pedig tizenhetet. És egy rövid szünet után az árverező kijelentette: „Tizenhét tallér először, másodszor és harmadszor!" Utána kalapácsütés. — A Biblia dédapám tulajdona lett. „Nos, hát nem akart maga ágyat venni?" — kérdezték tőle gúnyosan. Az nem válaszolt rá semmit, szótlanul kifizette a tizenhét tallért, vállára vette a Bibliát és elindult haza. Agyat már nem tudott venni. Amikor a nehéz könyvvel hazaérkezett, a felesége csodálkozva fogadta: „Hát te mit hozol itt? — Egy Bibliát. — És mi van az ággyal? — Agyat nem vettem. — És miért nem? — A Biblia miatt. — Mibe került a Biblia? — Tizenhét tallérba.“ — Erre aztán kitört a vihar. Dédapám nem szólt semmit, levetette ünnepi zubbonyát, felkötötte a munkakötényét és leült dolgozni. Csak egyszer vetette közbe: „Nem tudtam elviselni, hogy a szent Bibliából csúfot űzzenek.“ De ez mit sem enyhített felesége haragján. Amikor az esti áhítathoz elővette a megvásárolt Bibliát, az asszony durcásan kiment. Másnap korán reggel a falu jómódú molnárja köszöntött be. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte dédapám. — A Biblia és az ágy miatt jöttem. A tegnapi esetet elmondtam a feleségemnek és ő irgalmatlanul megmosta a fejemet a történtek miatt. Azt mondta: ha ti férfiak isztok, csak csúfságon jár az eszetek! Egész este porolt velem és — 8 —
