Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
— Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szól addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem. Majd eljön az ideje annak is, amikor Péter követi Mesterét — a szenvedésen át a dicsőségbe. De addig teljesen ki kell ábrándulni önmagából, önbizalmának össze kell törnie, Krisztusba vetett bizalom kell, hogy a helyébe lépjen. Meg kellett értenie: nem ő adja életét Jézusért, hanem Jézus adja az életét őérte. Meg kellett látnia saját szívének iszonyú mélységét: Jézus jobban ismer minket, mint mi önmagunkat. Világosság vagy sötétség „Higgyetek a világosságban, amig veletek van, hogy a világosság fiai legyetek!“ Jn 12, 36 Jézusnak ez a kijelentése döntésre szólít fel. Ö maga a világosság. Beszédében és cselekedetében való jelenléte világosságot jelent. Minden, amit mond és tesz, eltér a világ elvétől és törekvésétől, ahogy a fény sugara is eltér a sötétségtől. „Amíg veletek van“ nem azt jelenti, hogy szabadon rendelkezhetünk a világosság felett. Jézus szavainak értelme az, hogy az Ö földre jövetele Istennek kegyelmi ajánlata és felszólítása, hogy higgyünk benne. Csak elismerni azt, hogy Jézus a világ világossága, nem elég. Hinni ennél többet jelent — azt jelenti, hogy életünket, vagyis gondolkozásunkat, érzelmünket, beszédünket s cselekedetünket belehelyezzük ebbe a világosságba. A világosság derűt támaszt és kiűzi a hivő keresztyén életéből a szomorúságot. A világosság szétoszlatja a fél homályt. A hivő életének világosnak és egyértelműnek kell lennie, ne tűrjön meg tökéletlen dolgokat, hazugságokat. A „világosság fiait“ áthatja Jézus igazságának fénye, és ez megvilágítja másoknak is a hozzá vezető utat. S. K. Meg kellett értenie, hogy a Krisztus követés nem programkészítés, nem hősködés, hanem reá figyelés naponta, neki való engedelmesség, énünk folyamatos halálba adása. A nagy hang mindig gyanús. Az élet csendben fejlődik. Isten folyamatosan érlel a dolgok megértésére, a küldetés vállalására. Egyelőre csendes alázatban, naponta az Úrra figyelve, a szeretet új parancsát követve járhatunk Krisztus nyomában engedelmesen, hogy — ha majd eljön az idő — vele együtt szenvedjünk és vele együtt dicsőüljünk meg. S. J. Szüksége van rá Elközelget a virágvasárnap, az Úr hozsannás, pálmás ünnepe. Töröm a fejem: miről prédikáljak? Hirdetni valami újat kellene! Jeruzsálemről, bevonulásról, a gyermekekről oly sok szó esett már. Idén az ünnepen valami másról kellene szólni. A gyülekezet vár . . . S beszéltem a névtelen gazdáról, kinél megkötve volt ama szamár. Jön — „az Úrnak van szüksége rá“ — szól Jézus futárja s el is oldja már. A gazdának, ha más volt is a célja a szamárral — nem volt ellenvetése. Az Úr parancsának kemény a célja, terveit kettévágta. — Íme, kész. Egy hét múlva az Úr szent asztalára gyönyörű szép, új terítő borult. Valaki kommentárt fűzött hozzája: „Jó pár éve, hogy szekrényembe bújt e terítő. Őriztem drága kincsként egész a múlt vasárnapig. De hát akkor az Úr megfogta ezt a csipkét és azt mondta: szüksége van reá!“ Győri József — 3 —
