Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám

Néhány nappal nagypéntek előtt Olvassuk el Máté 21, 1—17. igerészt. Jézus minden cselekedetét Isten akarata alá rendelte. Benne, életében teljesedett be Istennek minden végzése. Ezt az en­gedelmességet kis és nagy dolgokban egyaránt gyakorolta. Isten parancsaiban a mi számunkra sincsenek fontos és el­hanyagolható részek, mert mindegyik­ben Isten beszél — javunkra. Jézus be­töltötte a virágvasárnapi bevonulásáról szóló ószövetségi jövendöléseket is. A virágvasárnapitörténetben ott vannak az engedelmes és ott vannak az enge­detlen emberek is. Boldog, akit a ke­gyelem az engedelmesek között tart nyilván. Minden parancsot egyformán komolyan vesz az Úr szolgája, ha szen­vedni kell mennie, ha örömteli szolgá­latra, ha egy ismeretlen jószágot kell eloldania, — mindig egyetlen alapja van tettének és az engedelmesség örömének: ezt teszem, mert ezt várja tőlem Jézus. — Azt tedd, amit Jézus vár tőled. Azt adjad, amit Jézus vár tőled. Az enge­delmes tanítványok egy másik engedel­mes ember ajándékáért indultak el és azt hozták el a bevonuláshoz. Mindig van a kezünk között valami, ami­re az Úrnak szüksége van. Kulcs, amely által könnyen nyílik az ada­kozás zárja. Vannak tékozlóan adakozó emberek, de jószívűségük sokszor vétkes tékozlás, emberi érzéseik irányítják jótetteiket is és nem tudják, szüksége volt arra akkor valóban az Úrnak, vagy csak önmaguk­nak szereztek végül is vele örömet. A „legott" szó az azonnali odaadást je­lenti, de csak azért, mert az Úrnak van szüksége reá. Becsüld meg legkisebb értékeidet is és őrizzed, gyarapítsad, mert felelős vagy érte,.de legott adj oda mindent, amit di­csőséges Urad kér. Jézus alázatossága nyilvánultmeg abban, hogy noha szelíd királyi bevonulást tar­tott, ehhez nem volt meg a sajátbirtokú jószága sem. — Mennyire igaz, hogy szegénnyé lett azért, hogy mi az ő sze­génysége által meggazdagodjunk. Miért nem kér tőlem semmit sem az Úr mostanában? Jézus ismeri az emberek szívét, és vannak idők, amikor szent utjai számára csak a boldog áldozatra kész szívektől kér. Talán azért nem kér­het tőled, mert azonnal nemet mondanál, vagy ravasz kibúvókkal mentenéd ma­gad, és csak bűneid növelnéd. Ha az Úr nem szól, ha semmit sem kér, az már magában is ítélet, de mindenképpen Isten szomorúsága életem felett. Ne légy soha a lobbanó lelkesedések embere, hanem a kíméletlen következe­tességé. Démás is lelkesedett egy ideig, azután felriadt kis tüze kialudt, és el­nyelte a világ hideg éjszakája. — Nincs rettenetesebb, mint saját kihűlt tüzeim mellett fagyni meg. Az Úr sohasem fog valamit tőled erő­szakkal elvenni, míg az ítélet el nem jön. A gazdag ifjútól sem vette el, de az íté­letkor az egy tálentum gazdájától az az egy is elvétetik. Jézus felé akaratlanul is ezt kellett min­denkinek kiáltania — aki nem volt nyílt ellensége—, hogy úgy köszöntsék, mint aki az Úr nevében jött. Amikor minket el­fogadnak valahol mosolyogva vagy ide­genül,— miért és kinek a nevéért, milyen lelkűiéiért? A neked járó tisztesség vagy megvetés oka mindig isteni küldetésed legyen és semmi más. Ez az egy méltó hozzád. Amikor Isten ügye halad előre bennünk, el kell készülnünk tudatlanok és halott vallásosságú emberek felháborodására, hiszen még saját házunknépe is meg­oszlik ekkor. Az egész Jeruzsálem felháborodott. Is­merd fel mindig Isten idejét és útjait. Ne háborogj, hanem járj az engedelmesség útján. A Jézus kíséretében lévő tömeg sokat tudott Jézusról, de mégsem ismerte fel Öt megváltói küldetésében. Jézus felőli ismereteidnek még növeked­niük kell. Növekedjél az ismeretben és gyarapodjál a szeretetben. — 4 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom