Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
Átértékelés iskolája János 13, 30—38 Az utolsó vacsora elfogyasztása után Péter buzgón vállalkozik Jézus mindvégig való elszakíthatatlan követésére. Ebben a buzgalomban van is valami dicséretes, példamutató. Volt benne lelkesedés: Uram Jézus, melletted akarok maradni mindenen át, egy pillanatra sem akarok soha elszakadni tőled! De ahhoz, hogy Péter és a többi tanítvány valóban követhessék Jézust, átnevezésre, átértékelésre volt szükségük. Jézus fenti szavait úgy tekinthetjük, mint az átértékelés iskoláját. Mit is jelentett ez az átértékelés? Másképpen látni Krisztus dicsőségét, másképpen szeretni testvéreinket, másképpen vállalkozni Krisztus követésére. 1. Másképpen látni Krisztus dicsőségét. Mikor Júdás, az áruló, kilépett az éjszakába és ezzel megindult az úrvacsorában jelzett folyamat — „testem értetek megtöretik, vérem értetek kiontatik" —, a tanítványok szívében az az érzés lehetett: most már vége Jézus dicsőségének! Ha a virágvasárnapi bevonulás tényleges hatalomátvétel lett volna! Most azonban minden összeomlott, teljes és végleges lesz a vereség! És pontosan „mikor Júdás kiment“, a kocka el volt vetve, elrepült a nyíl, mely Jézus halálát hozza magával. Az öröktől fogva eldöntött váltság a történelmi megvalósulás szakaszába lép: Jézus nem vereségről, hanem dicsőségről beszél. „Most dicsöíttetett meg az Ember Fia; Isten is megdicsőíttetett őbenne. Ha pedig Isten megdicsőíttetett őbenne, Isten is megdicsőíti Öt majd magában, sőt mindjárt megdicsőíti Öt.“ Júdás elindításával maga Jézus indította el szenvedését, megdicsőülését. Ellenségei a szenvedést gyalázatnak szánták. Először hívei is csak vereséget, gyászt láttak benne, de azután előragyogott e szenvedésből a megváltó, örök szeretet dicsősége. Jézusnak a Sátán is kínált dicsőséget a pusztai megkísértéskor: „A föld minden országát neked adom, ha leborulva imádsz engem!“ Ezt visszautasította; ő a kereszten át nyert isteni dicsőséget és dicsőítette Istent. Jézus látta meggyaláztatásában azt a dicsőséget, mely őreá várt, és erre a felismerésre akarta tanítványait is rávezetni. — Bukottnak, elveszettnek látod ma Jézust e világban azért, mert e világ naponta újra megfeszíti Öt, vagy meg tudod látni e szenvedő Krisztus-arcon is Isten dicsőségének felragyogását? 2. Másképpen szeretni testvéreinket. Jézus utal rá, hogy Ő maga elmegy — szenvedésen át a dicsőségbe —, de tanítványai egyelőre itt maradnak. Jézushoz tartozásukat, hogy ők az ő tanítványai egyelőre nem azzal bizonyíthatják, hogy utána mennek, hanem azzal, ha egymást szeretik. „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek." Jézus szeretete kezdeményező: áldozatos, szolgáló, viszonzatlan szeretet; megbocsátó, irgalmas szeretet; el nem fogyó, mindvégig hűséges szeretet. Ilyenné akarja átminősíteni a bennünk levő szeretetet Jézus, hogy valóban követhessük Őt, tanítványai lehessünk. 3. Másképpen vállalkozni Krisztus követésére. Jellemző, hogy Péter Jézusnak ezt a szavát szinte meg sem hallja, úgyszólván el sem jut a tudatáig. Neki más a témája, programja, elképzelése. Mit érdekli őt most a többi tanítvány, a velük való kapcsolat, szeretet. Jézust akarja követni! Döbbenetes ez a most induló párbeszéd közte és Jézus között: — Uram, hová mégy? — Ahová én megyek, oda te most nem követhetsz engem; később azonban követni fogsz. — Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted! — 2 —
