Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám
Betlehem éjszakáján kezdődött az ő élete, hanem „származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5, 2; Kol 1, 17). „És hívják . . . békesség fejedelmének.“ Egyedül ö adhat békességet — csodálatosan, megrendítően, mert keresztjének vérével békéltetett meg az Atyával (Kol 1, 20). Ezért lehet „Ő a mi békességünk" (Mik 5, 5). Az Ige itt megáll, nem lehet tovább fokozni a kijelentést. Ennél többet és csodálatosabbat nem lehetett mondani az eljövendőről az Ószövetség idején. Az évszázados próféciák után azonban, közvetlenül az Úr születése előtt, az Ige tovább folytatódik, mégpedig ott, ahol az Ószövetségben abbamaradt. Új kijelentések hangzanak el, s a legdöntőbb, amely egészen közel hozza lényét, szent személyét hozzánk: „Nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ö szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1, 21). Az Ige feltárja a Fiú legbensőbb lényét, megváltói hivatását. Kijelenti Őt úgy, ahogy énnékem, elveszett bűnösnek, a legnagyobb szükségem van rá. Ugyanakkor az angyal megismétli a régi, immár beteljesült próféciát: „És nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: velünk az Isten" (Mt 1, 23; Ézs 7, 14c). De az utolsó szózat Betlehem éjszakáján hangzik el, amikor az angyalok hirdetik: „Megszületett nektek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus" (Lk 2, 11). Úgy mutatja be ismét, ahogy nekünk a legégetőbben szükségünk van rá. Az első név a Megtartót, a Szabaditót állítja elénk, azután kijelenti benne az Urat, a Királyt, Isten Felkentjét. A három névbe belesűríti isteni lényének, Karácsonyi üzenet üzenem mindenkinek, hogyaCsillag fényéből semmi sem kopott, értelme lett csak megszokott. üzenem mindenkinek, hogy a Gyermek ma is a testté lett csoda, Isten jósága, mosolya. üzenem mindenkinek, hogy a pásztor, király egyformán kedves ott, s előtte boldog lesz legott. üzenem mindenkinek, hogy a bölcsek serege most is útra kel, elég nekik a régi jel. üzenem mindenkinek, hogy a szívem ma is repesve fut felé, ma is azé a Gyermeké. F. L. — 9 — megváltói hivatásának a teljességét. Az angyalok kara a csodálatos Szabadítót magasztalja benne, és csak azután szól a gyermekről: „Ez pedig nektek a jel: találtok egy kis gyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban" (Lk 2, 12). A gyermek csupán a testté válás drága jele, de mögötte felmagasodik a szabadító Jézus, a felkent Király. Az első karácsonyi prófécia (Ézs 9, 6) és a betlehemi szózat szorosan egybekapcsolódnak. Ugyanaz a Lélek dicsőíti benne az Úr Jézust és hirdeti, hogy a Gyermek nekünk születik, a Fiú nekünk adatik, a Megtartó nekünk született meg. A kimondhatatlan ajándék (2 Kor 9, 15) egészen személyes és egészen valóságos ma, ha karácsony szent estéjén nem csupán a fenyő illata, a gyertyák fénye, a meghitt együttlét tölt el múló hangulattal, hanem keresem a Szabadítót, a Megváltót, az üdvözítőt. Az igazi karácsony Jézusban adatik, Immánuelben, az Ö személyes szabadításában és a vele való valóságos közösségben. B. J.
