Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám
Ungár Aladár: Igazi szabadulás „Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?" (Zsid 2, 3). Valaki joggal állította, hogy erre a kérdésre nincs felelet, vagy pedig az a felelet, hogy sehogyan sem. Mert nem kisebb dologról van itt szó, mint arról az üdvösségről, amit Isten maga készített, amit 0 kínál minden embernek. De ha valaki nem törődik ezzel a valóban nagy üdvösséggel, nem menekülhet meg. Úgy érzem, hogy e szavak — üdvösség, megmenekülés, törődni vele — közelebbi magyarázatra szorulnak, hiszen a legtöbb ember nincs tisztában ezekkel, üdvösség alatt az emberek sok minden földi dolgot is értenek. „Te vagy az én üdvösségem", mondják néha. A Szentírás egyik legcsodálatosabb szava ez. Tulajdonképpen négyféleképpen fordítják: megmentés, szabadulás, megtartás, üdvösség — mind ugyanazon igazságnak különféle megnyilvánulását jelentik. Ugyanis ez a szó valóban elsősorban megmentést jelent. Isten megváltó munkája a mi életünkben ezt végzi el: megment bennünket. Miért kell Istennek először is megmentenie minket? Mert el vagyunk veszve! Mert abban a nagy veszélyben vagy, hogy elveszett voltod megmerevedik, véglegessé válik, örök sorsod lesz. Isten lehajol, utánad nyúl, kiemel, biztonságba helyez, megőriz végig és végül a célba visz. Ez ennek a sokárnyalatú szónak az értelme. Tehát mindaz, amit Isten rajtad munkálni kezd és folytat s majd dicsőségesen befejez, benne foglaltatik e kifejezésekben. Istennek ez a szabadítása valami egészen nagy vállalkozás. Joggal mondta egyszer egy megmentett iszákos: amikor Isten engem megmentett, ez nehezebb volt neki, mint a világ teremtése. „János, most elvetetted a sulykot“ — mondták neki. „ó nem! — felelte. Amikor Isten a világot megteremtette, nem volt senki, aki ebben ellenkezett volna vele. De mikor nekem meg kellett térnem, akkor ellene voltam én, ellene volt a feleségem, nem akarta az ördög, de a korcsmáros sem, akinek nagy haszna volt belőlem. Bizony nagyon nehéz volt.“ Bűneidből, végzetes összefüggéseidből, megkötözöttségedből, egyszóval régi életedből akar Isten téged kimenteni. Egy másik megmentett iszákos elsírta magát, amikor egyszer azt kérdezte tőle a felesége, hogy melyik öltönyt készítse ki neki. „Istenem, Istenem — mondta a férfi —, azelőtt, amíg az ital rabjavoltam, nem volt más ruhám, csak amit viseltem, most mióta nem iszom, azt kérdezi a feleségem, melyik ruhát akarom felvenni. Most válogathatok!" De nemcsak az iszákosok életében jelent nagy dolgot a szabadítás. Minden embernek szüksége van rá. Te hogyan akarsz megmenekülni, ha nem törődsz azzal, hogy Isten készített kiutat, szabadulást, és lehetőséget ad számodra? Csak egy megoldás van az életed számára: Jézus Krisztus. Az a nagy szabadítás, amit Ő szerzett. Mert nagy ez a szabadítás méreteiben is, hiszen az egész világ számára készült. Dé értéke szerint is nagy, mert Isten az ő egyszülött Fiát adta oda, Jézus pedig az életét azért, hogy mi — te meg én — megmenekülhessünk. Soha nem fogjuk felfogni, milyen nagy árat fizetett Jézus a megmentésünkért. Micsoda szenvedést vállalt magára! Mennyire szeretett minket! Nagyon hálásaknak kellene lennünk ezért. Csak egy út vezet az üdvösségre. Jézus azt mondta: Én vagyok az út. Csak egy ajtaja van az üdvösségnek. Jézus azt mondta: Én vagyok az ajtó. Életét áldozta oda, büntelen élete a váltság. Vére tisztít meg minden bűntől. Ö őrizhet meg mindvégig. Bízd tehát Őreá az életedet, kérd el tőle az üdvösségedet és élj az Ö segítségével tiszta, megszentelt, örvendező, felszabadult életet. De ha ezt a páratlan lehetőséget elutasítod vagy semmibe veszed, ha nem törődsz vele, hogyan akarsz megmenekülni?! (Rádiós szolgálat) — 11 —
