Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám
Evangéliumi folyóirat 7. évfolyam 5. szám Az Ige Lehetséges, hogy Pál Nincs mentség számodra, te ítélkező keresztyén, bármely felekezethez is tartozol. Hiszen önmagad felett is ítéletet mondasz ki, amikor másokat elmarasztalsz, és ugyanakkor te is bűnös vagy! De vigyázz, Isten igazságosan ítél mindenkit! Hogyan gondolod, ki megítéled a bűnöst s közben te is vétkezel, hogy kikerülheted Isten ítéletét? Talán megveted Isten végtelen jóságát, türelmét és elnézését? Miért nem indít Isten jósága bűnbánatra, gondolkodásod megváltoztatására? Hiszen konokságoddal, megváltozni nem akaró szíveddel csak növeled bűneidet, mely felett igazságos Ítélet fog elhangzani Isten haragjának napján. Ott mindenkinek cselekedetei szerint lesz ítélete. Azoknak, akik kitartó jó cselekvéssel dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot keresnek, örök élettel fizet; a vele szembeszegülőknek pedig, akik nem az igazságnak, hanem az igazságtalanságnak engedelmeskednek, az ítélet haragjával. A nyomorúság és szorongás minden gonoszul cselekvő embert utolér, legyen az névleges keresztyén vagy istentagadó. De dicsőség, tisztesség és békesség lesz azoknak része, akik Isten akaratát cselekszik. Isten nem személyválogató, Ö a cselekedetek alapján ítél. Lehet, hogy keresztyénnek nevezed magad, s azt hiszed, hogy ezzel minden el van intézve. Istennel dicsekszel, mint aki ismeri akaratát, hiszen hittant tanultál s meg tudod tükre apostol ma így írna különböztetni a jót és a rosszat. Azt hiszed magadról, hogy te vagy a vakok vezetője, ki taníthatod az elmaradottakat, hiszen magasabb rendű vagy azoknál, mivel (keresztyén) neveltetésed révén tied a müveit világ tudása és igazsága. Hogy van az, hogy amire mást tanítasz, azt magadra nézve nem alkalmazod? Azt hirdeted, hogy ne lopj. és te mégis elveszed a másét? Hogy mondhatod, hogy ne paráználkodjál, amikor te is hűtlen vagy? Te, aki megveted a materialistákat és a többi bálványimádót, nemde magad is a mammonnak hódolsz? Keresztyénségeddel dicsekszel, s krisztusinak nem nevezhető életed nemde Istent gyalázza? Nem hallottad még azt, hogy „miattatok káromolják Isten nevét az emberek?“ Vízkeresztséged van talán, de mégsem ismered azt, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztel. Pedig Isten előtt csak egyedül Őrá hivatkozhatsz. Ismered Jézus Krisztust személyesen? És Ő is ismer téged? Nem fogja majd azt mondani, hogy „Nem tudom, honnét valókvagytok ti; távozzatok el éntőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!“? Nem az a keresztyén, aki hivatkozni tud egyházának hitelveire, hanem az, aki cselekszi Isten akaratát. A keresztyénséget nem a keresztlevél igazolja, hanem a szív magatartása és az élet. Ennek dicsérete pedig nem emberektől, hanem Istentől lesz. Római levél 2. része alapján B. J.
