Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám
Bibliai szimbólumok Szántóföld = világ, jelenlegi világrend A megátkozott föld (szántóföld) Isten Igéje szerint a jelenlegi világkorszakot jelképezi. Ehhez a szimbolikus jelentéshez a legkevésbé sem férhet kétség, hiszen Mt 13, 38-ban az Úr Jézus maga mondja: „A szántóföld pedig a világ“ (kozmosz). Ahogyan a szántóföldön a hasznos növények és a gyom egymás mellett nőnek, ugyanúgy van ez a mi világkorszakunkban is. És amint az ember a szántóföld gondos és szakadatlan megművelésével képes csak jó gyümölcsöt termeszteni, s a magától növő gyom az értékest mindig elnyomni és megfojtani igyekszik, pontosan így van a lelki, szellemi élet területén is. Csak fáradsággal, munkával és verejtékkel lehet maradandó gyümölcsöt teremni. Ezért hasonlít Pál apostol a földműveshez (2 Tim 2, 6), a korintusiak pedig Isten szántóföldjéhez (1Kor 3, 9). Ézs 28, 23—29 szerint a „csodás tanács és a nagy bölcsesség“ Istentől származott, amikor az embernek oly értékes és mély, szimbolikus jelentéssel bíró tanácsot adott. Eszerint a földművesnek különböző módon kell a földet megművelni és learatni, hogy bőséges terméshez jusson. De a szántás és barázdahúzás egyúttal azt a fájdalmat és szenvedést is jelképezi, amelyet Zsolt 129, 3 szerint az Úrnak kell elszenvednie. Az ugar feltörése a bűnbánatot és az újrakezdést is jelenti, amint az Jer 4, 3, Hős 10, 12 és más igehelyekből is látható. Egyszer eljön az az idő is, amikor a világ szántóföldje nem tövist és bogáncskórót terem majd, hanem csodálatos gyümölcsöket hoz elő. Az erre vonatkozó drága ígéretek egész sorából most csak egyet olvassunk el: „íme napok jönnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak“ (Ámos 9, 13). A pálmafa Zsolt 92, 13 A pálmafa, a fák királya, szoros kapcsolatban áll Isten népével. Első pihenője Izraelnek az élimi pálmák alatt volt; utolsó pihenőjét Isten népe az égi Jeruzsálemben tartja, és minden győztes kezében pálmaág lesz. A pálma a hivő ember jelképe. Lelőhelye: a sivatag. Ha tövében ásunk, forrásra bukkanunk. Ez a titka, hogy a pálma mindig zöldéi és a nagy szárazság ellenére virágzik és gyümölcsöt terem. A hivő ember is ilyen: a bűnös világ pusztaságában, a próbák perzselő hevében is zöldéi, virágzik és áldott gyümölcsöt terem. Gál 5, 22. A pálmafa lassan, de folyton növekszik. Gyökereit mélyre bocsátja s a nyert erővel a magasba törekszik. Hogy jobban nőjjön és el ne görbüljön, követ tesznek lombjai közé; a teher alatt nő legjobban, így van ez velünk is. Ha vihar jő, a földre hajtja fejét, és ha elvonult a vihar, újra fölegyenesedik. Nem törik el. A világ tele van kettétört életekkel. A kísértések viharában törtek ketté. A hivő ember elhajlik előlük, de helyén marad és hűségével hirdeti: az alázatos kegyelmet nyer. A pálmafa tövéről hajtásokat bocsát, melyek idővel pálmaerdőt, oázist képeznek; a hivő ember sem marad egyedül, ha hűséges. Útmutató lesz a kegyelem forrása felé, felüdíti a megfáradtakat és gyümölcsével táplálja, új erőhöz juttatja az árnyékába letelepedőket. A pálma legszebb gyümölcseit vén korában hozza. Más fák kiöregedhetnek, a pálma nem, mert az Isten fája. A hivő ember végső napjai kell hogy a legszebb napok legyenek. Hasonlítasz-e a pálmához? Isten adjon kegyelmet, hogy napfényben fürdő, magasba törő, örökzöld, gyümölcsöző pálmafa légy! Róma 5, 1—11. V. S. — 2
