Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám
tus megváltó vére ráhull arra a bűnre, a felhők eltűnnek és egy tenyérnyi árnyék sem marad. Isten eltörölte. És az ítélet napján, amikor a könyvek megnyittatnak, még Isten mindent látó szeme sem fedez fel azokban egy bűnt. 3. Amikor Isten megbocsátja valakinek a bűneit, befedi azokat. „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett“ (Zsolt 32, 1). A Biblia kijelenti, hogy „minden leplezetlen és nyilvánvaló az Ö szeme előtt, akinek számot kell adnunk“ (Zsid 4, 13). Nincs egyetlen bűn sem, amelyet elrejthetnénk Isten fürkésző tekintete elől. „Az Úr szemei forognak az egész földön“ (2 Krón 16, 9). Egy napon, az ítélet napján, a bűnös embernek szembe kell néznie ezzel az Istennel, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja, amely át- meg átjár mindent. Jaj annak, akinek a bűne nem lesz befedve azon a napon! Sehol, sem a földön, sem a pokolban nem lehet elrejteni egy bűnt sem. Nincs olyan magas hegy, amely segítségünkre lehetne a bűn elrejtésében. Csak egy valami van, ami eltüntetheti a bűnt: az örökkévaló szövetségnek, a Krisztusnak bűntörlő vére. De ez örökre elfedi azt. 4. Amikor Isten megbocsátja valakinek a bűneit, akkor a háta mögé veti, eltávolítja azokat. „Hátad mögé vetetted minden bűnömet“ (Ézs 38, 17). Milyen csodálatos hely ez! A bűnök a szent és bűntelen Isten háta mögött vannak és ott is maradnak. „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket“ (Zsolt 103, 12). — Hol van kelet? És hol van nyugat? Hol kezdődik az egyik és hol van vége a másiknak? Utazhatsz kelet felé, amilyen messze csak akarsz, de nyugatot sohasem fogod elérni. Ugyanúgy, ha nyugat felé haladsz, sohasem érkezel meg keletre. Beutazhatod hát a nagy, végtelen örökkévalóság felfoghatatlan távolságait, de bűneidre soha rá nem találsz, ha Isten megbocsátotta már. Isten a „tenger mélységébe“ veti azokat (Mikeás 7, 19), és a mennyei dicsőségben, amikor meglátjuk az új eget és Bűneim „Hátad mögé vetetted minden bűnömet" (Ézs 38, 17) „Hátam mögé“ E szót az Isten mondta. Bűnöm mind Ö torié el, Saját dicső kezével, S színe elől a vétkem örökre messze dobta. És Ő áll őrt. S olyan merészt ki látott, Ki arra merne járni, Hogy bűnöm fölkeresse, És azt szememre vesse, Mit Isten megbocsátott?! „Hátam mögé." Ó drága égi szózat! Az Úr kegyelme készen, S amíg szent arcát nézem, Nem láthatom a bűnöm, Csak Őt, hű Megváltómat. Angolból Vargha Gy-né az új földet, már nem lesz tenger. A tenger a régi, a mostani földdel együtt eltűnik és vele együtt a bűneink is. 5. Amikor Isten megbocsátja valakinek a bűneit, nem emlékezteti őt többé rájuk. „Mert megbocsátom az ő bűneiket és vétkeikről többé meg nem emlékezem“ (Jer 31, 34). Itt a földön embertársaink emlékeznek a bűneinkre és minket is „készségesen“ emlékeztetnek rájuk. Isten azonban nem emlékezik meg bűneinkről és minket sem emlékeztet rájuk. Nem kell elpirulnunk, ha az arcába nézünk, hiszen Ö (a Jézus érdeméért, haláláért) minden bűnünket megbocsátotta, elfelejtette és nem emlékezik meg róluk soha többé. „íme, az Isten Báránya — Jézus Krisztus —, aki elveszi a világ bűnét!" (Jn 1,29). — 6 —
