Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám

„Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és őrködve vigyáztak éjszaka nyájuk mellett. És az Úr angyala odaállott eléjük és az Úr fényessége körülragyogta őket, úgy hogy nagy félelem­mel megfélemlettek. De az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek, íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz, mert megszületett nektek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában...“ Lukács 2, 8—11 Boldog karácsonyt! Áldott karácsonyt! Hányszor hangzik el ez a kívánság ezek­ben a napokban. És lesz-e boldog karácsonyod? Mitől függ ez? Attól, mennyi lesz a pénzed? Attól, lesz-e a családban megértés, békesség? Nem ... Csak attól, hogy kijelenti-e magát neked az Isten, megtalálod-e először vagy újra Jézust. Kinek volt azon az első éjszakán a legboldogabb karácsonya? Máriának? József­nek? Igen, ők is nagyon boldogok lehettek. De én úgy érzem, a legboldogabb ka­rácsonya a betlehemi pásztoroknak volt. Névtelen, személy szerint ismeretlen emberek, mégis ők az egyedüliek, akik azon az éjszakán megértettek valamit ab­ból a csodából, ami történt. Hozzájuk jön az Úr angyala, nekik jelennek meg a mennyei seregek, ők hallhatják először a nagy örömhírt: „mert megszületett nek­tek ma a Megtartó!“ Őket veszi körül az Úrnak dicsősége, ők hallják a csodá­latos mennyei dicséretet. Miért éppen ők, ezek az egyszerű pásztorok? 1. Mert ez az Isten útja. Ö „a világ szerint alacsony rendűeket és lenézette­ket választotta ki és a semmiket, hogy megsemmisítse a valamiket“ (1 Kor 1,28). Ö a nagyokat, a kevélyeket, az erőseket, a valakiket elkerüli, csak az alázato­saknak, a kicsiknek jelenti ki magát. Életed sok nyomorúsága eléggé megalázott-e már? Isten kegyelme hozzád hajolhat ezen a karácsonyon? 2. A pásztorok vigyáztak. Nyitott szemük és fülük volt ezen az éjszakán. Amikor a láthatatlan, a mennyei világ ilyen csodálatos módon hatolt be a a látható világba, ők láttak és hallottak. Voltak az ószövetségnek is ilyen nyitott szemű emberei. Nézzük például Elizeust. Amikor Dótánban a szíriaiak körülvették a várost és Elizeus szolgája rémülten látja az ellenséges csapatokat, akkor Elizeus így imádkozik: „Uram, nyisd meg a szemeit!“ És mit lát a szolga? Hogy az ellen­séges tábor és a város között „a hegy rakva van tüzes lovagokkal és szekerek­kel“ (2 Kir 6, 18). — Te mire vigyázol? A magad érdekeire, tisztességedre, örö­meidre, életedre? Van-e nyitott szemed az Úr dolgai számára, a mennyei világ számára? Akkor lesz szemed a másik ember számára is — mint a pásztoroknak. Evangéliumi folyóirat 6. évfolyam 6. szám Boldog karácsonyt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom