Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám
3. Azon a helyen vigyáztak, ahová az Isten állította őket — a nyájuk mellett. Isten mindig ott keres, ott készít áldást, ahová Ö állított — a te helyeden. Ott vagy-e ezen a karácsonyon? Neked is van nyájad, akiket az Úr reád bízott. Lehet, hogy csak egy-két ember, egy család, lehet, hogy egy egész gyülekezet, egy ország. Ö ismeri a nyájadat. Te ismered-e? Ott vagy-e imádságban, szolgálatban engedelmesen a helyeden? 4. A pásztorok hittek és engedelmeskedtek annak, amit az Úr üzent. Csak az a hit valódi, amelyik engedelmességgel párosul. „Menjünk és lássuk meg ..Nem halogatják, nem fontolgatnak — elmentek sietve. Te is így szoktad? Ők nemcsak félig mentek, hanem egészen Betlehemig — ezért találtak. Megtalálták Jézust! 5. A pásztorok nem voltak óvatos emberek, nem féltették magukat. Amit hittek, arról beszéltek is. Hirdették, amit hallottak. Ők tartották az első karácsonyi prédikációt. És mi volt az eredmény? Boldog karácsony! „Azután visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindenért.“ Karácsonyeste Karácsonyeste. Hangulatok szállnak ... fehér hópelyhek ... fehér angyalszárnyak ... Szelíd meleggel van szívünk tele. Aztán — megyünk tovább, sötét lesz újra, csillag nem ég, utunk hóval befújja bús életünknek dermesztő szele. Karácsonyeste ... Ó, csak gyermekemlék! Szívünk kérdezve ver: Emlékezel még? És éled, újul sok csodás mese. Aztán megyünk tovább. Reánktipornak szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap, és nem kísér már az emléke se. Karácsonyeste. Csoda! Vég és kezdet. Világosság és élet született meg, hol halál volt csak, naptalan sötét. Élet, aki az életét letette, s szent szeretettel fel magára vette a megváltásnak emberköntösét. Karácsonyeste! Csoda! Új teremtés! A kegyelem, az élet megjelent és kincseivel, lelkem, feléd siet. Egyedül, árván tovább mért haladnál? Van Megtartód, akit ha megragadtál, kegyelem, élet, minden a tied! Túrmezei Erzsébet (Őszből tavaszba) 2
