Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
Az a három év Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind. Alig jött, és tovasuhant megint. Év lett volna? Vagy tűnő pillanat? Annyi mindenre nem telt, nem maradt. Rá se értek virággá fesleni lelkem bimbóban alvó tervei. Régi adósságok roskasztanak, mert olyan rövid volt a perc, a nap. De mélyen egy felismerés sikolt: „Mesterednek csak három éve volt!" És elég volt, és mégse volt kevés. Tengernyi könny fogadta, szenvedés. Az elveszett világ váltságra várt. Milliók hordtak görnyesztő igát. S Ő rövid három földi év után azt mondhatta: „Elvégeztem, Atyám!“ Abból a három évből lett nekem szabadulásom, békém, életem. És aki él, azóta abból él. Századok tűnnek, mint hulló levél. De megoldás örökre az marad, mit Ő elvégzett három év alatt. Míg három évnek titkát vallatom, s tűnő évek zenéjét hallgatom, új évem imádkozva, csendesen abba az isteni kézbe teszem, mint valamikor rég egy kisgyerek az ezreknek elég öt kenyeret fenn a hegyen kezébe tette le. És boldog csoda történik vele: pillanata nem pillanatot ér! Lesz belőle áldott csodakenyér! Minden perce, morzsája viszi szét három év erejének jóízét. T. E. * * Minden ajándékot azért ad Isten, hogy szolgálj vele. Aki magának szolgál, az naplopó és rest. Aki feláldozza és elfogyasztja magát a szolgálatban, az Krisztus útját járja. Az megértette földi életének szent értelmét. Wilhelm Löhe Nem jó, hogyha a holnap terhét már ma felveszed csónakodba, hiszen akkor elsüllyed. Bezzel Aki eget és földet teremtett és téged is létrehívott, nem mint tulajdonost helyezett e világba, hanem mint sáfárt, mint vagyon kezelőt. Tested-lelked és minden tulajdonod az övé. John Wesley Minél többet ajándékozott neked Isten, annál nagyobb a tartozásod a világ felé. Kagawa 9
