Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... Megbotránkozás Az Úr Jézus kortársainak nagy többsége, különösen az előkelőek, a papok és az írástudók, nem akarták Őt Messiásnak elismerni. Habár számtalan jövendölés rá vonatkozott, és élete, magatartása s különösen sok csodatétele mind messiási voltára utalt, életének egyes mozzanatai ellenkező nézetek kialakulását is lehetővé tették. Még János, a Zakariás fia is, aki csak néhány hónapja, hogy a Jordán folyóban megkeresztelte Öt, kételkedni kezdett, és ezért két tanítványát küldte el, tudakozzák meg, hogy a názáreti Jézus tényleg a Messiás-e. Amikor a Jordán partján találkozott vele, akkor semmi kétsége nem volt efelől és azt mondta: „íme, az Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit!“ Ezt a kijelentést akkor isteni sugallatra tette, de mióta Heródes király börtönbe vetette, különféle hírek jutottak hozzá. A zavaró hírek közé tartozott az evangéliumok elbeszélése szerint: 1. A származása. Bár Mária és József mindketten Dávid király családjából származtak, nem Betlehemben, hanem Názáretben éltek. Ezért sokan — és köztük az Úr Jézus egyik legelső követője, Nátánael is — az első róla szóló hírt e szavakkal utasították el: „Názáretből támadhat-e valami jó?“ A Messiást ugyanis Júda törzséből várták. 2. Az Úr Jézus Isten parancsolatait sokszor másképpen magyarázta, mint a papok. Ezért előfordult, hogy hallgatósága egy része hitt messiási voltában, más része nem. Amikor egy alkalommal egy vakon születettet szombaton meggyógyított, a farizeusok egynémelyike így szólt: „Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot.“ Mások azonban így érveltek: „Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket?“ Ezért a papság között ellentét támadt. Leginkább azt nem bírták elviselni, hogy Jézusból isteni erő és tekintély áradt. Úgy beszélt, úgy cselekedett, mint aki biztos a dolgában. A korabeli zsidóság félt Istentől, még a nevét sem merte kiejteni, az Úr Jézus pedig mennyei Atyjának nevezte, s ezzel Isten Fiának minősítette magát. Vagyis azt mondta, hogy Ö minden valaha élt embernél több, magasabb rendű. Egy alkalommal a papokkal Ábrahámról vitatkozott. Rátámadtak: „Még ötven esztendős sem vagy és Ábrahámot láttad? Az Úr Jézus így felelt: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok!“ Ezzel a „vagyok“-kal örökkévalóságára utalt. Nem azt mondta, hogy „voltam“, ami csak hosszú, de véges életet jelentett volna. Ö van, éppen úgy, mint Isten is, az Atya, akinek a számára nincsen sem múlt, sem jelen, sem jövő. Érthető, hogy ellenfelei, akik nem hittek isteni és messiási mivoltában, e kijelentésén úgy felháborodtak, hogy meg akarták kövezni. Az Úr Jézusról az embereknek manapság is ellentétes felfogásaik vannak. Nem csoda tehát, ha azok, akik az Úr Jézus istensége és megváltói volta felől még nem győződtek meg — akárcsak a bebörtönzött János —, bizonytalanok lesznek. Áldott azonban az az ember, aki ilyenkor igyekszik megtudni az igazságot. Az Úr Jézus idézett szavai akkor — „Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik“ — rá is vonatkoznak. Legyünk azonban óvatosak. Nem mindegy az, hogy az ember miben ismeri el az Úr Jézust. Sokan elismerik az Úr Jézus kijelentéseinek rendkívüli értékét, hiszen szavaiból annyi jóság, szociális igazság árad! A hatalmon levők téves felfogásaival bátran szembeszállt, nyíltabban egy forradalmár sem tehetné. Ezek megértik, hogy az általa megtámadottak ellene fordultak és halálát keresték. De nem látnak benne mást, csak olyan valakit, aki elveiért vértanúságot szenvedett, s ha az Úr Jézus istenségéről esik szó, már 10
