Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
Tizenkettő, harminc, harminchárom Luk 2, 41—52 A betlehemi csodálatos élmények után tizenkétéves csend következett, reménykedés, szorongás, fárasztó és boldogító várakozással telve. Nem történt semmi, ami különösebben igazolta volna az angyaléneket. De a tizenkettedik év szokásos eseményeiből egyszerre kiemelkedik a csodálatos Fiú. Az Atya Fia, aki nem test és vér gyermeke, hanem a Léleké. Bölcsességét senki meg nem foghatja, minden kérdésére ő maga az egyetlen válasz. A hideg bibliaismeret idegesen csodálkozik, a lélek szerinti örül. Azután még hosszabb idő jön. Tizennyolc év. Ácsműhely, forgácsok, s mindig előre-hátra mozgó gyalu . . . Mintha azt mondaná, hogy amennyivel előbbre jutunk az évekkel, annyit vet vissza rajtunk a változatlanság. Simeon és Anna jóslatából, a keleti bölcsek hódolatából, a pásztorok imádatából harminc éven át semmi. De eljött a negyvennapos nagy pusztai harc, az egész Jordán melléke hangos már Keresztelő János prédikációjától, és Kánéban kemény beszéd után Mária szeme láttára jó bor kerül az asztalra. Azután csodálatos három év. Soha nem látott dolgok, soha nem hallott tanítások. Halál és tenger, kenyér és szél mind engednek neki; számára nincs süket és vak, béna és nyomorék. Úr minden felett, övéinek ő lett a látás, a siető láb, benne feltárult az egész boldog örök élet. És azután újra érthetetlen dolgok jönnek. Nagycsütörtök és nagypéntek. Hideg test, rettenetesen eltorzulva a kereszten. Aki reá néz, utálatot érez. De elhangzott: Elvégeztetett! — És utána a temetésre készülődés, majd húsvét. A te hivő életedben is életet nyert az Isten Fia. Kicsinyke élet még. Évek múlnak s a neked adott ígéretek homályban vannak. Nem jön el a tizenkettedik esztendő. — De mégis eljön. És álmélkodol. Azután újra nagy, egyforma csend. És eljön a harmincadik év is, lehet hogy egyetlen év alatt. Erővel telve jársz, szólod és éled az Igét. Áldás vagy másoknak és épülnek melletted a bűn nyomorékjai. Isten azonban nem éri be ennyivel. Fiát mindig szenvedések által teszi tökéletessé minden hivőben. Benned is. A szolgálatok, imádságok, böjtök és az Atyával való elbeszélhetetlen együttlétek mennyei küszöbei után alá kell szállani a nagy mélységekbe is. Meg kell ízlelned a másokért való engesztelő, közbenjáró szenvedés isteni útját — eggyé válva Krisztussal. Ö szenved benned, te pedig betöltőd, ami híja még van. Betöltőd a te testedben, de ez nem is a te szolgálatod, hanem az Ő benned valóra vált harminc éve. És eljutsz majd Pál apostollal együtt oda, hogy megfeszíttettél. Többé már nem te élsz. Nincs már semmid, öltözeted kisorsolják. Baráti köröd sincs, a legközelebbiek pénzre váltanak téged. Mindened egy töviskorona, néhány szeg a testedben, nádszálon egy ecetes szivacs. Hivő és hitetlen együtt kacag feletted. De ne félj, a te oldaladon is hazatalál egy lator és te is azzal zárod be: Elvégeztetett. Fejed csendesen az atyai kézbe hajlik: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. Tizenkettő — harminc — harminchárom. Z. J. * * * Isten azonnal kiüt kezedből minden mankót, mihelyt elég erős vagy ennek elviselésére. Ha megteheti, az jó jel és nem szerencsétlenség. ¥ Meg kell lássam, hogy egyedül Isten jó. Minden vélt jóságom öncsalás. * Ha valaki találkozik veled, annak figyelme reád vagy Istenre fog irányulni? * Nem a csendes idő betartása a cél, hanem a találkozás Istennel. * Akinek a testi és lelki élete el van rejtve Krisztussal Istenben, azt a sátán nem érintheti. 3
