Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
Pünkösdi levél Szeretettel küldjük köszöntésünket és pünkösdi ünnepi áldáskivánásainkat a következő Igével: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jön . . . Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket“ (Mt 3, II). Szívből kívánjuk és imádkozunk azért, hogy akiknek életében még nem történt meg ez az igazi krisztusi keresztség ennek valódi bibliai tartalmával, azoknak adja meg az Úr ezt, a többiek számára pedig tudatosítsa, és minden áldott következményével együtt bontakoztassa ki életükben a Szentlélek-keresztség valóságát és bibliai tartalmát! Mivel a Tévelyítő újabban a Szentlélek keresztsége körül támasztott sokakban zavart, ünnepi áldáskívánásaink mellett egy rövid erre vonatkozó tanítással is szeretnénk szolgálni testvéreinknek, barátainknak. A közgondolkodás a keresztséget csak a víz fogalmával kapcsolta össze s egy vízzel véghezvitt cselekményt ért rajta. A „keresztelés“ eredeti bibliai szavát (baptismos) a keresztyénség egy része csak az „alámerítés“ jelentésével fordítja, pedig ez a szó ugyanúgy jelent „mosást", „tisztítást" is, mint például Máté 7, 4 és Zsid 6, 2-ben. Lelki értelemben a bűntől való megtisztításra utal (I Pét 3, 21: „képmás gyanánt", vö. Tit 3, 5; 1 Jn 1, 7; Jel 1, 5), melynek gyakorlati útja az Ige és a hit: Ef 5, 26, Jn 15, 3; Csel 15, 9; 22, 16. Az Újtestamentum vízbe, Szentiélekbe és tűzbe való bemerítésről, keresztségről tanít: Márk 1,4. 8; Csel 1,5. A tűzkeresztség bibliai jelentéséről itt csak annyit, hogy Keresztelő János határozottan az ítélet tüzére utalt vele (Mt 3, 12), melyre Jézus Krisztus és az Újtestamentum más helyei is figyelmeztetnek: Mt 13, 30; Lk 12, 49—50; I Kor 3, 13; 1 Pét 4, 12. 17. — Pünkösd története megengedi azt az értelmezést is, hogy a „Szentlélekkel és tűzzel“ való keresztelés ugyanazt jelenti: Csel 2, 3 vö. Ézs 4, 3. A vízkeresztség vagy a „János keresztsége“ (Csel 19, 3) — a bünbánat (megtérés) keresztsége a bűnök bocsánatára (Mk 1, 4 vö. 4, 12). Keresztelő János azonban félreérthetetlenül utalt arra, aki őutána jött, Jézus Krisztusra, akinek olyan keresztsége van, amelyet senki más nem vihet végbe, s amely nélkül a vízkeresztség önmagában csonka, célhoz nem ért cselekmény, akár gyermekkorban, akár felnőttkorban részesült benne az ember. Vö. Csel 19, 1—5. Az igazi Krisztus-keresztség tehát a Szentlélek-keresztség, mely kifejezés hatszor fordul elő az Újtestamentumban, éspedig mindig a vízkeresztség ellentéteképpen. Ugyanennek az üdveseménynek vannak azonban más kifejezései is, így például „Lélektől születni" (Ján 3, 5—6. 8), „betelni Szentlélekkel“ (Csel 2, 4; 9, 17), „venni a Szentleiket“ (Csel 2, 38; 19, 2), „kitöltetik valakire a Szentlélek" (Csef 10,45) stb. Hogy miről van szó a Szentlélek-keresztségben, azt 1 Kor 12, 13 így foglalja össze: „Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan (a Krisztus Jézusban megszenteltek és elhívott szentek a világ bármely helyén! 1 Kor 1,2) egy testté kereszteltettünk meg .. . és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg." Vagyis: a Szentlélek-keresztség a Krisztus Testébe, eklézsiájába (Ef 1, 22—23) iktat be. A Szentlélek-keresztségnek a bibliai tartalmát pedig félreérthetetlenül a Római levél 6. része fejezi ki: nevezetesen a Szentlélek-keresztségben a Jézus Krisztus halálával való eggyélételről van szó. Olvassuk el ezt a fejezetet nagyon figyelmesen és elmélyülten! A bűneinkért keresztfán meghalt Jézus Krisztussal a Szentlélek akar és tud bennünket összekötni. A Szentlélek azt akarja nekünk megmutatni, hogy egyedül Jézus Krisztus golgotái keresztjében történik fordulat a kárhoztatás alatt levő régi bűnös életből az új életbe. A Szentlélek arra akar bennünket késszé tenni, hogy „ádámi" (óemberi) valónkat 8
