Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
A Szentlélek valósága Vannak szavak, amelyeket csak futólagosán veszünk tudomásul. Nemrégen az egyik rádió előadás alkalmával ezt hallottam: „Rettenetes volna, ha ebben a világban már semmi megmagyarázhatatlan nem volna.“ Pontosan ez a mi szellemi betegségünk ma. Az ember szeretne mindent megmagyarázni, hogy ne maradjon semmi rejtett dolog az értelme előtt. Egyenesen kisebbségi érzés lesz úrrá fölötte, ha valami megmagyarázhatatlan valóság előtt értelmének meg kell hátrálnia. Ilyen esetben rövid eljárás után a valóságot valótlanságnak nyilvánítja. Változatlanul érvényesek Pascal szavai: „Az ember önmaga előtt is rejtély. Létünk állandó kérdése, hogy mi a létezésünk értelme, és állandó kísérlete, hogy világunk és lelkünk problémáját megoldja. Az ember nyomorúsága életének és ismeretének befejezetlen jellegében van. Az ember nagysága abban a képességében rejlik, hogy tudja, létezése befejezetlen és rejtélyes." A Szentlélek valóság, de nem megmagyarázható. Az ember ilyen esetben erőteljes szimbolikus kifejezést keres. Jézus megkeresztelésénél ezt olvassuk a Bibliában: „Láttam, hogy a Lélek mint egy galamb alászállt az égből és ott maradt rajta" (Jn 1, 32); s a Szentlélek kitöltésekor a tanítványok előtt tüzes nyelvek jelentek meg (Csel 2, 1—13). A Szentlélek valóságát működésében ismerjük fel. Jóéi próféta látomása is megerősíti ezt. Aki prófétái, aki a csodajeleket az égen és a földön és a világ végét meg tudja jövendölni, az erre csak a Szentlélek által képes. Aki hinni tud, az csak a Szentlélek által hisz. Aki Jézusban többet lát, mint nagy idealistát és reformert, aki elismeri öt az ég és föld Urának, az csak a Szentlélek által tudja ezt megtenni. Az ember számára ezért nagyon sok minden függ attól, hogy a Szentlélek ereje működik és hat-e az életében. Egy igehirdető Szentlélek nélkül lehet nagyszerű szónok, igehirdetésének azonban még sincs ereje. Talán szimpátiát, rokonszenvet eredményez, de Isten dicsőségét és az emberek megmentését nem szolgálja. Ezért minden Istenért és emberért végzett munkánk értéktelen, ha nem a Szentlélek a hajtó ereje. Isten örömmel adja a Szentleiket annak, aki azt kéri. A Szentlélek munkálja bennünk a bűnbánatot, a hitet és az új életet. Általa az Úr Jézus életünk középpontjába kerül. Uralkodása bennünk alapvetően megváltoztatja gondolkodásunkat, magatartásunkat Isten és embertársaink iránt; átveszi életünk vezetését. Aki hivő vagy hivő akar lenni, nem lehet azzá a Szentlélek nélkül. Ezért nem tehet jobbat, mint hogy imádkozik: Mennyei Atyám, minden, amit cselekszel és ami vagy, végső fokon megmagyarázhatatlan marad a számunkra. De te mégis itt vagy erőddel és szereteteddel. Add nekünk a te Szentlelkedet, hogy hinni tudjunk általa. Te megengeded, hogy hit által behatoljunk a menny és föld dimenzióiba, amelyek különben zárva maradnak előttünk. Hálát adunk neked Szentlelked csodálatos ajándékáért. Amen. * * * „És lészen azután, hogy kiöntöm telkemet minden testre és prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én telkemet. És csodajeleket mutatok az égen és a földön mielőtt eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sión hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr." Krisztus mondja: „Kérjetek és adatik nektek . . . Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál és a zörgetőnek megnyittatik... Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább fog a ti mennyei Atyátok Szentlelket adni azoknak, akik tőle kérik!" (Jóel2,28—32; Lk11,9—13). 5
