Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
Ungár Aladár: A belső ember Ef 3, 14—21 A külső romlás ellenére megújul a belső ember (2 Kor 4, 16). Csak a belső ember tud gyönyörködni Isten törvényében (Róm 7, 22). 1. Megfeszíttetett; 2. megerőtlenül; 3. nem szolgál, felszabadul (Róm 6, 6). Úgy erőtlenítjük meg az ó-embert, ha nem tápláljuk a kívánságokat (Ef 4, 22). A bűn gyökere a kívánságokban van, ezért kell megerőtleníteni, hogy levetkőzhessük (Ef 4, 22). Kol 3, 9—10: Figyeljük meg, hogy Isten Igéje milyen éles különbséget tesz a külső és a belső, vagy az ó- és új ember között. A belső vagy új ember nem az Isten bennünk maradt képmása, mert az meghalt bennünk a bűn miatt, de újjászületéskor a Szentlélek által megszületik a belső ember (Ef 2, 1—5). Ádám az emberiség feje test szerint. A második Ádám Krisztus, aki feje a Lélek szerint való születésnek. Amikor Isten megteremtette Ádámot, a bűntelen Adám távolabb állt Istentől, mint a bűn által beszennyezett, de megváltott ember. Ádám teremtmény, a megváltott ember pedig fiúvá lett. A külső embernek a belső lénye fordulhat a világ felé vagy Isten felé, de ez nem az új ember, mert az a Szentlélek által születik meg. A belső emberünk minden igyekezete fölfelétör, Isten felé, a külső ember pedig mindig a világ szintjén mozog. Az összeütközés elkerülhetetlen. így támad a kereszt, amit naponta kell felvennünk. Az új embert pedig senki nem tudja teremteni jó cselekedetek és más erőlködések révén, mert ami testtől van, az csak testi, nem képes lelket termelni. Ez egyedül Isten munkája, kegyelme, sőt a táplálás, megerősítés is tőle van. Az ember hatalma, hogy elvághatja a megerősödés útját, ha táplálja a testi gondolkozást. Hogyan növekedhet a belső ember? Ha az ó-emberemet fogyókúrára fogom, nem táplálom a kívánságaiban, ez által megerőtlenül (Róm 13, 14). Az én felelősségem nem az, hogy segítsek a Szentiéleknek, hanem hogy ne akadályozzam. Akinek van, az úgy kapta, mert Isten kész adni mindenkinek, aki kész volt elfogadni (Jak 1,5); akinek pedig nincs, attól elvétetik az is, amije van, ill. ami úgy látszik, mintha volna — például a hit, szeretet, erő (Mt 25, 29). (Bibliaórán készült jegyzet után.) A gyalúpad Názáretben egy nagy evangélikus kórház van az arabok részére. A vezető főorvos svájci ember. Egy körséta alkalmával az imaterembevezetettminket. A terem baloldalán, a szószék mellett, egy gyalúpad állt, elejével a gyülekezet felé fordítv'a. A gyalúpad mint jelkép állt ott. Annak az intő jelképe, hogy a gyülekezet ne csak hallgassa az Igét, hanem cselekedjen is aszerint. Szimbóluma volt azonban annak is, hogy a gyülekezet minden tagja egy-egy munkadarab Isten kezében. Abban a városban, ahol Jézus, az ács fia munkálkodott, ez a gyalúpad tegye nyilvánvalóvá, hogy Urunk most is munkálkodni akar rajtunk, bennünk az Ö Szentlelke által. „Hiszen a hivő gyülekezetben — mondta a főorvos — helyet kell biztosítani a Szentlélek munkájának. Ember munkája nem pótolhatja ezt. Az a gyülekezet, ahol mindent az emberek akarnak végezni, nem hivő gyülekezet többé. Ez a gyalúpad azért van itt, hogy arabjaimat megtanítsa erre az igazságra.“ 12
