Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 6. szám

;/ .л, V f; Elég a kegyelem 2 Kor 12, 1—10 A lelki életnek vannak olyan mélységei, amelyekről nem beszélhet az ember, de ha mégis megpróbálja kibeszélni, el­veszti erejét és ezek a drága élmények elvesznek számára. Viszont vannak olyan tapasztalatok, amiket el kell mon­dani mások bátorítására. A dicsekedés emberi gyarlóság, de Pál is besorozza magát a gyarló em­berek közé és leírja, hogy ő mivel dicsekszik: a gyengeségével. A ter­mészetes embernek tervei, elképzelései vannak, bízik tudásában, ügyességé­ben, erejében, szerencséjében. Pedig amíg csak utoljára jön Isten, amikor minden más csődöt mondott, akkor soha nem használhatja fel az embert. Jákobot is előbb erőtlenné tette, azu­tán áldotta meg. Pogány gondolat, hogy előbb nekünk kell mindent el­követnünk és csak azután segít Isten. Azután bepillantást nyerünk Pál imád­­ságos életébe. Minden embernek van valamilyen imádságos élete: fejletlen, eldugult, vagy virágzó. Kevesen van­nak, akik bizonyságot tudnak tenni meghallgatott imáikról. Pálról tudjuk, hogy háromszor könyörgött valamiféle megszabadulásért az Úrhoz, míg fele­letet kapott. Valami testi gyengeség volt az a tövis, amivel a sátán angyala gyötörte. Ezt a tövist Isten szükséges­nek látta és meghagyta. Az ismeret, akár értelmi, de különösen a hitbeli, felfuvalkodottá tesz, de a szeretet épít. Nagyobb világossággal nagyobb teher is jár. Vigyázzunk, ne képzeljük azt, hogy az ima meghallgatá­sa a mértéke Istennel való kapcsola­tunknak, vagy az, hogy kikerülök a baj­ból. Dániel sem kerülte el az orosz­lánvermet, de ezáltal dicsőíttetett az Isten. Ő azt akarja, hogy teljesen mond­junk le a magunk erejéről, legyen ne­künk elég az Ő ereje. Mi függetleníteni akarjuk magunkat tőle, de Ő azt akarja, högy naponta, óráról órára reá támasz­kodjunk. Isten csak ott tud cselekedni, ahol az Ő ereje erőtlenség által végez­tetik el. Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Az összetört szelence árasztja az illatot. Belőlünk is így áradjon Krisz­tus jó illata. * Ungár Aladár — Bibliaórán készült jegyzeteiből Kröker Jakab: Hazaérve Elhallgatott a hárfa tiszta hangja, amely csupán a Bárányról dalolt. Utolsó húrja, íme, megszakadva, melyen a hang dicséret s hála volt. Néma az ajk, mely szent örömmel szólta az Úr dicső, nagyságos tetteit, pihen a térd, mely sokszor meghajolt, ha hordta saját és mások terheit. Be van fejezve munka s szenvedés itt, örök szombatnak napja int feléd. Hited, mely híven harcolt mind a végig, örökségébe győztesen belép. Már látod Őt, ki itt éltednek üdve, örömforrásod és erőd vaia, s a trón előtt, hol állsz megdicsőülve, zeng ajkadon a Bárány új dala. ford. Vargha Gyuláné Felövezett derék — szüntelen szolgálat. Égő lámpás — szüntelen várakozás. Várni az Urat — szüntelen éberség. Átadott élet — szüntelen készenlét. :\ 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom