Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám
KÖNYVISMERTETÉS Dr. Carl Eichhorn: ISTEN MŰVE BENNÜNK — áhítatok az év minden napjára — című könyvét örömmel adjuk magyar olvasóink kezébe. Az író világszemlélete reális és életszerű. Alapvető bibliai igazságokat tolmácsol, valamint gazdag igehirdetői és tanítói tapasztalatait adja át akár a még kereső, vagy a már hivő olvasónak. A 372 oldalas szép kiállítású könyv önköltségi ára DM 6,— vagy US $ 3,— Megrendelhető a kiadóhivatalunkban. — ízelítőnek egy áhítatot közlünk: Az igazi nagyság Versengés is támadt köztük, hogy ki tekinthető közülük a legnagyobbnak. . Lukács 22, 24 Ezúttal a tanítványok más kérdést vitatnak meg. Előzőleg arról volt szó, hogy ki a legnagyobb köztük (Luk 9, 46), most pedig, hogy ki tekinthető a legnagyobbnak, ti. az Úr Jézus kit tekint annak. Az Ő szemében ki ér a legtöbbet? Kié az első hely? Eddig úgy látszott, Péteré, hiszen neki mondta az Úr: „Te Péter vagy és én ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat.“ Ezen az estén pedig Jánosé volt a kiváltságos hely (Ján 13,23). Bizonyára ez adott okot az újabb vitára. Többször volt emiatt viszálykodás a tanítványok között, mert a nagyravágyás sok súrlódásnak az oka nemcsak a világban, hanem keresztyén körökben is. Jézus ezt a gondolkodást tanítványainál egy közéjük állított gyermek példájával szégyenítette meg. „Míg olyan kicsivé nem lesztek (a saját szemetekben), mint ez a gyermek, nem juthattok be a mennyek országába.“ Még megszégyenítőbb volt, amikor az utolsó este, rangvitájuk után, Jézus megmosta a lábukat. Ez különben a rabszolga dolga volt, ha vendégek érkeztek vacsorára. Egyik tanítványa sem vállalkozott erre, mielőtt asztalhoz ültek volna ezen az utolsó estén. így hát maga a Mester vállalta. Érzékeny büntetés volt ez gőgösségükért; Péter egész életében nem felejtette el, hogyan vette akkor magára az Úr a rabszplgakötényt. Ezt látjuk 1 Pét 5,,5-ben is: „öltsétek fel az alázatosságot“ (szó szerint: a rabszolgakötényt) — írja. Jézus nagysága a szolgálatban mutatkozott meg. így kellene lenni az övéinél is. A világ királyai uralkodnak, a menny Királya szolgál. A világ urai sok üres és hízelgő megtiszteltetés kapnak. Jézus tanítványai között a legnagyobb is legyen olyan, mint a legfiatalabb, aki mindenben alárendeli magát másoknak. Isten országában ők a nagyok, de a világ lekicsinyli, az utolsó helyre állítja őket. Magas állásukat a szolgálatban mutatják meg. Adni akarnak másoknak, nem föléjük kerekedni. Aki első akar lenni Isten országában, annak szolgálni kell, a „lábmosás szolgálatát" végezni. Nemcsak betegágy mellett, elhagyott gyermekek, öregek és szegények között akad rá alkalom. Jézus szerint az is lábmosás, ha elviseljük mások szeretetlenségét, visszásságát, szeszélyeit és éles nyelvét, s nem fordítunk nekik hátat, bármennyi kellemetlenséget ohoznak is. A tanítvány magatartása az alázat. 15
