Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám

Mi az áldás? ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és feltekintett az égre, hálát adott és megtörte a kenyereket és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjük (Mk6,41). Az egyetlen és alapvető szükséglet éle­tünkben és Isten ügyéért való szolgá­latunkban Isten áldása. Másra nincs is szükségünk. — Mit értünk azon, hogy áldás? Az áldás Isten munkálkodása olyan helyen, ahol az Ő munkálkodásá­ra nincs magyarázat. Pédául arra szá­mítasz, hogy egy fillérért egy fillér értékűt vásárolhatsz. De ha még a fil­lért sem fizetted meg és Isten ennek ellenére tízezer fillér értékűt ad ne­ked, akkor nincs meg az alapja a szá­mításodnak. Ha az öt kenyér táplálé­kot ad ötezer embernek, és még tizen­két kosár maradék lesz, vagyis ha szol­gálatunk gyümölcse egyáltalán nincs arányban a képességeinkkel — ez ál­dás. Vagy, hogy szélsőségesek le­gyünk, tekintettel hibáinkra és gyen­geségeinkre, egyáltalán nem számíthat­nánk rá, hogy fáradságos munkánk bármilyen gyümölcsöt teremjen, és mé­gis van gyümölcs — ez áldás. Az áldás olyan gyümölcs, amely egyál­talán nincs arányban azzal, amik va­gyunk; eredmény, melyet az ok és oko­zat elve szerint nem lehet megmagya­rázni. Az áldás akkor jön, amikor Is­ten teljesen a mi számításunkon felül munkálkodik, az ő nevéért. W. Nee Emberileg érthető, hogy ... — hitünkből kénytelenek vagyunk min­dig lefaragni egy keveset, míg végül egy olyan Jézust állíthatunk az emberek elé, akit mindenki elfogadhat; — keresztyénségünket kénytelenek va­gyunk csak vasárnapra korlátozni, mert hétfőn már kissé kényelmetlen volna Jézust követni; — nagyon sok a dolgunk, és ezért nem érünk rá naponta Bibliát olvasni és imádkozni; — nem adunk az éhezőnek egy darab kenyeret, hiszen áldozatunk úgy sem lenne több, mint egy csepp a tenger­ben; — ha másokat igazságtalanul vádolnak, mi hallgatunk, de hibáikról és gyenge­ségeikről készségesen beszélünk; — úgy élünk, mintha a pénz és egész­ség elég lenne az igazi élethez, és min­den utat megfelelőnek tartunk, melyen még több pénzt kereshetünk; — azonnal visszavonulunk a szolgálat­tól, ha valami mellőzés vagy csalódás ér a gyülekezetben; — ebben a világban vannak fontosabb dolgok is, mint az Úr Jézus. Emberileg érthető, de vajon mit szól ehhez Isten? A láthatatlan fal Egy asszony elbeszélte, hogy különös zaj riasztotta fel álmából. Amikor kö­rülnézett, egy pillangót látott az ab­laktáblán belül ide-oda repülni, míg az ablaküvegen kívül egy veréb próbál­kozott, hogy csőrével a pillangót el­kapja, de mindig az ablakba ütközött. A pillangó nem látta az üveget, s min­den pillanatban azt várta, hogy a ve­réb bekapja. A veréb sem látta, s min­den pillanatban úgy tűnt, hogy sike­rül áldozatát elnyelnie. Mégis, a pil­langó mindvégig olyan biztonságban volt, mintha sokmillió mérföld távolság­ra lett volna üldözőjétől, hiszen az üveg biztos védelmet nyújtott. A hívők ugyanígy vannak. A sátán nem nyelheti el azt a lelket, akit az Úr Jézus láthatatlan védőfallal vesz körül. vetés és aratás - evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, D-7 Stutt­gart 80, Hopfauerstr. 44. Telefon Stuttgart 73 29 26. A lap kéthavonta jelenik meg (D.V.). A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bankszámlánk száma: 93 / 36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-Vaihingen. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 12, Postfach 5. 12460/1972

Next

/
Oldalképek
Tartalom