Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám

Gondolatforgácsok Állj meg Isten kilométerkövénél és vá­rakozz, míg Isten ott találkozik veled. Ő mindig visszatér ígéretei útján. * Isten sohasem türelmetlenkedik, sok­szor évekig bajlódik azokkal, akiket nagy dolgokra akar felhasználni. Az előkészítés számára sohasem túl hosz­­szú és sohasem unalmas. * Egy drágakőcsiszoló nem sok időt vesz­teget egy kavicsra, de a gyémánton esztendőkön át eldolgozik. * Erőssé akkor leszel, ha arra kénysze­rülsz, hogy Istenre támaszkodj. * A kék egekben kiterjesztett szárny­nyal repülő sas nem aggódik azon, hogy miként jut át a folyón túlra. * Higgy a Megváltónak, mert neki van ha­talma és ereje ahhoz, hogy téged meg­szabadítson. De hit nélkül nem tud a megváltó erő a telkedre hatni. Szeretnék énekelni néked Szeretnék énekelni néked, Uram, Te nyisd meg ajkamat, hogy szent legyen mindig az ének, amely szívemből fölfakad! Hadd zengjem el, hogy százszor áldott keresztednél ki megpihen! Hadd zengjem el, hogy megtalált ott és békére lelt az én szívem! Szeretném énekelni másnak, hogy néked énekelni jó, hogy életünk bús lázadás csak, míg el nem éri az égi szó. Azt zengeni: a Szót, a Szódat, mely adott nékem életet! Szeretnék énekelni rólad halálig, engedelmesen! Szeretnék énekelni néked folyton, ameddig itt leszek, szeretnék hangot adni szépet, mikor lelkemhez ér kezed. F. L. A követ nem „magánember“; szolgála­tában függő helyzetben van. Csak azt teheti, amire megbízást kapott. Nem beszélhet a maga nevében, viszont mögötte áll az a hatalom, ország vagy személy, aki elküldte őt. Ugyanígy van Isten követeivel is. Nem tehetik azt, amit saját érdekük, elgondolásuk dik­tál, nem „magánemberek“ itt a földön. Különös ismertetőjelük, hogy állandóan maguk előtt látják a következő kérdé­seket: Mit akar az Úr velem? Mit tehe­tek másokért? Elvégeztem-e a rámbí­zott feladatot? Isten munkatársai tehát ebben a világ­ban Krisztusért járnak követségben és a megbékéltetés szolgálatát végzik (2 Kor 5, 17—20). Kérdezzük meg ma­gunkat, vállaltuk-e és elvégeztük-e azt a küldetést, amit Urunk nekünk adott. Isten követei nem lehetnek gyáva em­berek, mert jól ismerik Megváltójuk hatalmát és erejét. Milyen bátran mond­ja Náthán próféta Dávidnak: „Te vagy az az ember!" Te vagy az, aki bűnt bűnre halmoztál! Wesley Károlyról jegyezték fel, hogy amikor a felbőszült tömeg kövekkel dobálta azt a helyisé­get, ahol prédikált, a bátor igehirdető kilépett a házból, hogy mentse a töb­bieket, akik bent voltak. Egy katonatiszt keresztül akarta szúrni őt a kardjával, mire Wesley szétnyitotta a kabátját és azt mondta: „Uram, nekem nincs mitől félnem. A királyt tisztelem, az Istent pedig félem!“ A katona leeresztette a kardját és szégyenkezve eltávozott. Isten munkatársai lehetünk, de ne fe­lejtsük el, hogy csak „társak“, azaz se­gítők vagyunk. Csupán annyi a felada­tunk, hogy az öt kenyeret és a néhány halat, mint a galileai kisfiú, Jézusnak adjuk. Az Úr ma is keres munkatársakat, aki­ket akarata szerint, Lelke vezetése által használhat. „Ha valaki nekem szolgál, megbecsüli őt az Atya" (Jn 12,26). Sz.A. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom