Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám
A madarak a csillagokat nézik A madarak a csillagokat nézik és úgy érnek el melegebb hazába. Pici szemük a hosszú úton végig a végtelen nagy világokat járja. A madarak a csillagokat nézik. Tekintetük ott a millió fényen, melyek útjukat magasból vezérlik, a pici élet hogy céljához érjen. Hogyha az eget zord felhő borítja, tekintetük riadt, utat keresve. De mikor arcát az ég újra nyitja, boldogan fordul röptűk egyenesre. A madarak a csillagokat nézik, s mert útjelzőik mozdulatlan fények, noha útjukat vad viharok tépik, az új hazába mégis odaérnek. Az én szemem is néz a csillagokba, hogy elérjek a melegebb hazába. Nem repülve, rögökön botladozva ér céljához a földi ember lába. Betlehem nyájas és szelíd világán, golgotái, tüzesen izzó fényen, pünkösdi Lélek kettős tüzes lángján pihen szemem, hogy utam célhoz érjen. Fénylő egem bár gyakran eltakarja a bűn, a gond, a hitetlenség-felleg, de égi kéz a felhőt szétzavarja — újra nyíló ég, téged énekellek. A rögös földi vándorúton végig jelképem maradsz, költöző madárka. A madarak a csillagokat nézik és úgy érnek el melegebb hazába. Molnár Gyula Evangéliumi folyóirat 5. évfolyam 5. szám
