Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám
A halott hit A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában (Jak 2, 17). A hit gyümölcse cselekedet, de a cselekedet nemcsak adakozásból, beteglátogatásból, jótékonykodásból áll. Vannak cselekedetek, melyekben nincs is tevékenység. A türelem, az alázatosság, a szelídség, a béketűrés az Úr Jézus tanítása szerint a legértékesebb jó cselekedetek közé tartozik. Jézus követése nem csupán tanításainak olvasása, az azokban való elmerülés, hanem termékeny élet, amely nem magának él s azután kiélve magát elpusztul, hanem olyan élet, amely gyümölcsöt terem. Ha valaki azt állítja, hogy hisz az Úr Jézusban, de hitét nem igazolja az iránta való szeretet és engedelmesség, az a „hit halott önmagában“. Értelmetlen mind a világra, mind az örökkévalóságra nézve. Viszont a cselekedet is értéktelen az Úr Jézusban való hit nélkül. Látszatra lehet valami eredménye — látogatás, adakozás stb. —, de nem gyökerezik az Úrban. Márpedig ő azt mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek“ (Jn 15,5). Ha cselekedeteinkben nem az Úr Jézus vezet, akkor azt megfertőzi az emberi önzés, érdek, hiúság, gőg, öntetszelgés. Beleszámíthatja valaki az Urat is, de csak annyiban, hogy cselekedetét valamiféle érdemszerzőnek gondolja. Hiúság, az önmagában való tetszelgés a „jó ember“ szerepében, az emberek dicsérete csiklandozza a fülét, de szerény, alázatos ábrázattal elhárítja az elismerést. Ez is jó cselekedet, de mi értelme van ennek Isten előtt, amikor az Úr Jézus világosan megmondta: „Vigyázzatok, hogy kegyességeteket ne gyakoroljátok az emberek előtt azért, hogy lássanak titeket, mert akkor nem lesz jutalmatok a menynyei Atyátoknál“ (Mt 6, 1). A hiúság e földön az emberektől nyert elismerésben és dicséretekben elveheti jutalmát, de ezeket a jó cselekedeteket nem tartják számon a mennyben. Mert ha már valaki itt a földön dicséretekben, hálálkodásokban, köszönetekben, elismerésekben elvette jutalmát, hogyan gondolhatja azt, hogy még az örökkévalóságban is hasonló módon magasztalják? Igazi krisztusi cselekedet az, amikor Isten gyermeke azt észre sem veszi, annyira a lényéhez tartozik. Mint a gyümölcsfa, amely megtermi gyümölcsét, mert a gyümölcstermés az életéhez tartozik. Honnan és miből származik a mi lelki életünk gyümölcse, cselekedete? Tudomásul vesszük-e, hogy az alázatos, békére igyekvő türelem a maga helyén sokszor sokkal értékesebb jó cselekedet lehet, mint valami anyagi áldozat? A Lélek gyümölcse, a hit áldott termése: a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gál 5, 22). Anyagi vagy valami más külsőleges áldozatot hozhatunk hit nélkül is, de a Lélek gyümölcseit szívből és tartósan csak az Úr Jézus Krisztusban való, képmutatás nélküli hit által teremhetjük. Jótékonykodni, böjtölni, bizonyos napokat megtartani nem nehéz, de értéke csak akkor van, ha a Lélek áldott gyümölcsei is mellette vannak. Liebstöckl Jenő Milyen előnnyel jár? Milyen előnnyel jár a Jézus Krisztussal való kapcsolat rámnézve? Jó ezen elgondolkozni. Sokkal több az előny, semhogy mindet felsorolhatnám. Csak néhányat emelek ki a sok közül: 1. Jézus megmutatja nekem a fenyegető veszélyeket. 2. Jézus elveszi bűnterhemet. És ez a súlyos teher szertefoszlik, mint a köd. 3. Jézus vállalja a felelősséget az életemért. 4. Jézus örömet és boldogságot ad — aszerint, amint szükségem van rá. 2
