Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám
Növekedjetek az ismeretben! — Újszövetségi görög fogalmak — János írásaiban — kizárólag csak nála — találkozunk az Újszövetség egyik leggazdagabb hátterű fogalmával, a paraklétosz szóval. Egyik legjellegzetesebb kifejezése a jánosi írásoknak. Jézus búcsúbeszédeiben négy alkalommal is (Jn 14, 16. 26; 15, 26; 16, 7) előfordul ez a szó, s mindig a Szentleiket érti rajta! 1 Jn 2, 1-ben pedig a megdicsőült Jézust nevezi az író paraklétosznak. A régebbi és ismertebb magyar bibliafordítások az evangéliumban előforduló szót minden alkalommal „vigasztalódnak fordítják. Budai Gergely és Ravasz László újabb fordításai pedig „segítődnek, és az 1 Jn-ban található kifejezést valamennyien „szószólódnak. Lássuk most már, hogy a korabeli görög világban mit is értettek ezen a szón. A Kr. előtti IV. századtól használták, meglehetősen gyakran és különféle értelemben. Jogi vonatkozásban például azt a személyt nevezték paraklétosznak, akit behívtak, megidéztek a bíróságra, hogy segítségére legyen a vádlottnak. Nem védőügyvéd volt az illető, inkább csak a vádlott barátja, akit behívtak, hogy a tárgyaláson tanúskodjék a vád alá helyezett személyéről, karakteréről s próbálja megnyerni a bírák rokonszenvét azzal, hogy barátját a legkedvezőbb megvilágításban tünteti fel. Egyszóval: mentőtanú volt. Egy alkalommal például, a régi feljegyzések szerint, ilyen személyt — paraklétoszt — próbáltak keresni maguknak az alexandriai zsidók valami vitás ügyben, hogy képviselje őket Gáius császár előtt s hangolja őt jóindulatra velük szemben. Jézus korában élt egy ugyancsak alexandriai kiváló görögzsidó író és filozófus, Philo. Ő egyik művében így adja vissza József történetéből annak beszélgetését bátyjaival: „Megbocsátom nektek mindazt, amit velem tettetek. Nem kell, hogy valaki — egy paraklétosz — kiálljon mellettetek.“ — Eusébius egyháztörténete szerint pedig a keresztyénüldözések idején egy magasállású római tisztviselőt, aki ugyancsak Jézus követőjének vallotta magát, a „keresztyének paraklétoszának" neveztek el. De nemcsak jogi vonatkozásban használta a klasszikus görög nyelv ezt a fogalmat, hanem más összefüggésekben is. Paraklétosz volt a szakértő, akinek a véleményét valamilyen komoly kérdésben kikérték. Paraklétosz volt az a magas rangú törzstiszt, aki egy csatába induló sereghez, elhajózni készülő flottához lelkesítő szavakat intézett, s a félénk katonákba, a bizonytalankodó matrózokba „lelket öntött“. Paraklétosz volt az orvos, akit súlyos beteghez hívtak, hogy hátha még tudna rajta segíteni. Paraklétosz volt a tolmács, aki idegen országban segíteni próbált a nyelvi nehézségekkel küszködő embereken és megmagyarázta ügyüket a hatóság felé. S végül paraklétosznak nevezték azt a személyt — régi keresztyén feljegyzések tanúsága szerint —, aki védelmezte Jézus követőit a kormányzó, az uralkodó, általában a világi hatóságok előtt. Még a későbbi zsidó rabbik tanításaiban is felbukkan ez a fogalom, amikor Mózest vagy Ábrahámot paraklétosznak nevezik, mint a kijelentés tanúit, vagy amikor arról beszélnek, hogy a mennyei ítéletkor két paraklétosza van az embernek: a bűnbánata és jó cselekedetei. Egy későbbi, intellektuális útvesztőkbe került keresztyén szekta, a „gnosztikusok“ pedig a maguk misztikus tanításaiban ugyancsak több paraklétoszról beszélnek s olyan titokzatos mennyei segítőket értenek rajta, akik titkokat jelentenek meg a beavatottaknak a múlttal és jövővel kapcsolatban. Mindent egybevetve láthatjuk már, hogy általában a paraklétosz fogalma alatt olyan személyt értettek a görögök, zsidók, keresztyének egyaránt, akit segítségül lehet hívni a bajok, nehézségek, zavarok idején. Valaki, aki az ember 13
