Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám
tás mellőzésével megszólítja a meglepett Zákeust és így szól: „Zákeus, gyorsan szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom“ (5. vers). Az üdvösségre és a szolgálatra való elhívásnak nincsenek szabályai és nincsenek föltételei. Talán egy föltétele mégis van: csak bűnösöknek! A körülállók megbotránkoztak azon, hogy Jézus „bűnös emberhez ment be szállásra“. Olyan ez, mintha ma azon botránkoznánk meg, hogy az orvos beteg emberhez megy látogatásra, vagy a lelkész elmegy a halálra ítéltet megvigasztalni, vagy a mentők az autószerencsétlenség áldozatait kórházba szállítják. Érdemes elgondolkodni az emberi logikán és az Isten módszerein. Az atya szeretetét a tékozló fiú iránt egy író „megbotránkoztató szeretetnek“ mondta a negyvenes években, merthogy az idősebb fiú megbotránkozott benne, így botránkoznak meg a korabeli zsidók (az idősebb fiú őket jelképzete) azon, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy a bűnösöket hívja megtérésre (a kisebb fiú ezeket képviselte). Nem Zákeus hívta meg Jézus Krisztust, hanem Jézus ajánlotta fel látogatását Zákeus házában. Isten nem tartja be az udvariasság társadalmi szabályait, amikor életmentésről van szó. A bűnösnek is van kötelessége, mikor Jézus Krisztus új életet ajánl. Az örök életet pénzen megvenni nem lehet, viszont nem is szabad megtartani az ebül szerzett vagyont. Tegyük fel, hogy Zákeusnak száz pénz értékű vagyona volt. Ennek felét a szegényeknek ajánlotta. Maradt neki ötven pénz-érték. Ezt most azoknak a kártalanítására használta fel, akiktől valamit „zsarolással“ elvett (8. vers). Az ilyen módon károsultaknak négyszeres megtérítést fizetett. Tegyük fel, hogy most maradt neki huszonöt pénz-értéke. Ez annyit jelentett, hogy neki a megtérés elvitte a vagyona háromnegyed részét. De visszaállította a lelki békességét! Nem elég csupán gondolatainkban megtérni: a cselekedeteinknek, meg a pénztárcánknak is meg kell fordulnia. Amikor Zákeus kimondta, hogy a pénztárcája is megtért, akkor mondta neki Jézus: „Ma lett üdvössége ennek a háznak“ (9. vers). Az üdvösség nem a halál után kezdődik, még csak nem is akkor lesz nyilvánvaló. Az üdvösség akkor kezdődik, amikor Jézus Krisztus Úr lesz az életedben; a konyhádban, a kertedben, a gyermekeid nevelésében, az üzletedben, a pénztárcádban. Az üdvösség nem változtatja meg a hajad színét, a termetedet, a testsúlyodat, a származásodat vagy állampolgárságodat. De megváltoztatja a felfogásodat, a magatartásodat, a beszédedet, az emberekhez való viszonyulásodat. Kínaiul nem tudsz beszélni megtérésed folytán, de a „kánaáni nyelvet“ hamar megtanulod. Nem tudsz a vizen járni, de megtanulsz Jézusért a fára mászni vagy a fáról leszállni, aszerint, hogy mit kíván tőled az Úr. A megtérés után nemcsak a házadban látod vendégül az Urat, hanem a szívedbe is meghívod. Zákeus fára mászott, hogy meglássa Jézust, és egy életen át nem tudta elfeledni, mikor Jézus tekintete megkereste őt a lombok között, Zákeus nem gondolta, hogy ez a nap változást hoz az életébe, de élete ezután más lett. Vajon te már találkoztál Jézussal? Akkor gyorsan szállj alá, mert csak most kezdődik az igazi változás az életedben. dr. Haraszti Sándor Ki a napfényre! Egy turista szép bányavidéken barangolt s feltűnt neki, hogy egy réten néhány öszvér sütkérezett a napon. Meg is kérdezett egy fiút, hogy miféle jószágok azok. Ez így válaszolt: „Az öszvérek egész héten a szénbányában dolgoznak, de vasárnapra felhozzák őket a napra, nehogy megvakuljanak a bányában.“ A keresztyén ember számára komoly figyelmeztetés ez. Óvakodj a lelki vakságtól! Csendesedj el vasárnap, keresd az alkalmat az Ige hallgatására, olvasására és engedd, hogy Isten kegyelmi napja ragyogjon szívedben. 5
