Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám
mégis el kellett mennem hazulról. Ez az első félév után történt. Az állásomat is el kellett hagynom a bizonyságtétel miatt. Utána jobb állásom lett. Kértek, hogy lépjek a misszió szolgálatába. Elvállaltam és attól kezdve az evangélium szolgálatában álltam. Rengeteget dolgoztam az Űrért és közben igen sokat fejlődtem. Az a drága, idős testvér nagyon jó gyakorlati tanácsokat adott nekem, amiket még ma is sokszor emlékezetemben tartok és továbbadom azokat. Többek között azt a jó tanácsot adta nekem. „Fiacskám, te ne törődj a lányokkal, hagyd őket! Ha a lányok után futkosol, nem növekedsz a kegyelemben. Tudod, akit Isten neked szánt élettársnak, azt a te számodra tartogatja és azt te megkapod." Én is megkaptam drága élettársamat, akivel együtt dolgoztunk annak idején a missziói munkában. így kértem meg őt: csak a harmadik helyet foglalhatod el az életemben. Az első hely az Or Jézusé, a második a szolgálaté és a feleségemnek csak a harmadik hely marad." — Idős testvérem is ott volt az eljegyzésünkön, s láthatta, hogy Isten hűséges és betartja ígéretét. Ekkor is jó tanácsot adott: „Ha más nem is látja, te lásd, ha az utcán jársz is, hogy a nyakadban lóg egy tábla: „Nem eladó!" „Nem kapható!" — Ez is nagyon jó tanács volt. Sokszor megóvott és erőt adott ez a kísértések között. Én ne legyek kapható, csak az Or számára. Ez akkor, fiatal éveimben óriási segítséget jelentett. Azután eljött az az idő, hogy el kellett jönnöm abból a missziói munkából, ahol újjászülettem, ahol sok alkalmam volt munkálkodni, szolgálni. Nem tehettem mást; lelkiismereti kérdés volt. Ügy ért engem a hívás, mint Ábrahámot: „Menj el, majd én megmutatom neked, hogy hova!" Télvíz idején, akkor már a feleségemmel, kellett mennem. Ekkor következett be életem egészen különös vezetése. Hat hétből négy hetet Bécsben töltöttem. Feleségem hazament az édesanyjához. Nem volt kis dolog, hiszen 1000 km-re kellett a vasúti jegyet megváltani. Mindenhonnan hívtak hivő testvérek, és ajánlatok jöttek. Külsőképpen teljes bizonytalanságban voltunk. Bécsben mindjárt öt alkalom és lehetőség is nyílt. Ezeket el kellett vetnem, mert egyiket sem láttam az Űrtói valónak. Két gondolattal jöttem el régebbi munkahelyemről: 1. Nem akarok fizetett állásban lenni az evangéliumért. Ingyen akarom az evangéliumot hirdetni, ha kell, bármilyen munkát elvállalok. 2. Abban az időben rám nehezedett a zsidómisszió is. — Valamennyi ajánlat közül az felelt meg minden pontjában — s ezt Isten vezetésének vettem —, amit Kiss professzor írt. 1935 februárjában jöttem Pestre. Mindaz, amit elgondoltam, semmivé lett; Isten másképp vezetett. Németül akkor már jól tudtam, angolul kezdtem tanulni. Az előbbi missziói munkában szinte korlátlanlehetőségek—az egész világ nyitva állt előttem. Nagy karriert jósoltak nekem. Amikor eljöttem, mindenki azt mondta, hogy életem legnagyobb ostobaságát követem el, hogy el fogok kallódni, sehol ilyen alkalmam nem lesz többé. Mikor idejöttem a Testvérgyülekezethez, akkor egyik csodát a másik után éltem át. A testvérek rámbízták, hogy látogassam a vidéki gyülekezeteket. Ki volt jelölve, hogy hová kell mennem. Volt a zsebemben összesen 4.— pengő. Hathetes út állt előttem. Nem emlékszem, hogy a feleségemnek mit hagytam otthon. Ezen kívül volt egy rossz kerékpárom. A hátsó kerekének a külső gumija — enyhén szólva — folytonossági hiányokban szenvedett, ezért vastag spárgával volt átkötve. Minden fordulónál zökkent egyet. Azután a vázon, meg hátul a csomagtartón és a kormányon is csomagok voltak. Bibliákat vittem magammal abban a reményben, hogy Bibliákat árusítok és ez keresetet jelent nekem. — Két napi rázós karikázás után elérkeztem Miskolcra. Ez volt az első állomás. Egy kedves kis műterem — amit később meg kellett nagyítani — volt a gyülekező hely. Itt együtt volt néhány testvér. Isten megáldotta őket. Később, amikor újra odamentem, az újságban meghirdették, hogy jövök. Zsúfolásig megtelt a gyülekezeti terem. Egymás után jöttek, akikkel személyes, lelki beszélgetéseket folytattam. Miskolcról jártam fel a Bódva völgyébe, azután le Nyíregyházára, Debrecenbe. 10