Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám

Az Isten képmására alkotott ember leg­főbb rendeltetése az, hogy Istennel kap­csolatban, közösségben éljen. Más­különben az élete ezer darabra hullik szét. Jézus Krisztusban Isten emberré lett. Tehát Isten nem hagyta magára az embert. Isten szeretete áthidalta az eli­­degenülés mély szakadékét. Velünk van az Isten. Ő maga nyitotta meg a mi magányosságunk, az elszigeteltség ajtaját. Szeretete téged is vár. Nem kell magadban kínlódnod. Jézus Krisztus­ban Isten szent közösséget ajándéko­zott nekünk, közösséget vele és közös­séget az emberekkel. Áldott legyen az Isten, aki belépett életünkbe és véget vetett magányos­ságunknak! Magányos ember számára Drága barátom, érzed a cím olvasása­kor, hogy ez neked szól? Azt gondolod talán, hogy a csillogó keresztyén élet másnak való, a te befolyásod nagyon kevés, vagy egyáltalán nincs is. Amint mondják: egy vagy a milliók közül. Mi ebben az igazság? A csillag az égbolton egy a millióból, mégis hozzájárul az égbolt ragyogásá­hoz. A harmatcsepp egy a millióból, de egy parányi helyet felfrissít. A fűszál egy a millióból, de része a föld szőnyegének, mely az ember örömére szolgál. Az erdő fája egy a millióból, de hozzá­segíti az embert, hogy gondoskodjék a maga kényelméről. Ne mondjad, hogy egyedül vagy! Légy hasznos! Ragyogj! Légy üde! Pótanyag Az udvariasság, ez a kitűnő pótanyag mutatósán öltözteti a testet, azét is, aki adja, azét is, aki kapja, de a didergő, pőre lélek nem melegszik át tőle, csak tántorog lúdbőrösen ... Melegebb ruhát adjatok rá: szeretetet! F. L. AZ ELTEMETHETETLEN Temették ólom-csüggedésbe, hitetlenség rongyába rakva a félelem sivatagába. Harmadnapon feltámadott! Temették tornyos templomokba szertartások gyolcsai közé, imákból készült szemfedője. Harmadnapon feltámadott! Temették ideológiákba, tagadás útszéli árkába, tudomány sziklái alá. Harmadnapon feltámadott! Temették gyilkos hitvitákba, szent háborúk szennyes vizébe, sötét élet-cáfolatokba. Harmadnapon feltámadott! Temetgetik ma is — hiába. Nem rejti el se föld, se ég már, szív bűne vagy ész érve, semmi, mert Ö maga az ÉLET! F. L. Isten imádása a szentség ékességében Ő, akinek jelenlétében leborulunk, a legszentebb, a legbölcsebb, a legtöké­letesebb. Atyánk, aki gyermekeit örök­kévaló szeretettel szereti. Vágya az, hogy férfiak és nők alázatos szívvel kö­zeledjenek hozzá, mert őreá van szük­ségük. Az ígéret ez: közeledj Istenhez és Ő kö­zeledni fog hozzád. Megjutalmazza azo­kat, akik szorgalmasan keresik Őt. Ha mi lélekben imádjuk Istent, életünk­ben ez többféleképpen mutatkozik meg. Mélyebben érezzük a bűn utálatossá­gát és az Ö megbocsátó kegyelmének csodáit. Felülemelkedünk a világ gond­jain. Belső életünkben vigyázunk és éberebbek leszünk. Isten igazi imádása pedig mindenek­­felett szorosabb kapcsolatba hoz az isteni közösséggel, a mi Urunkkal és Megváltónkkal, Jézus Krisztussal. Mi­nél inkább imádjuk Öt lélekben és igaz­ságban, annál inkább felfedezzük, hogy mit jelent közelebb lenni Istenhez. „Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel. — 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom