Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám

H. Müller t A békesség titka Hogyan nyerhetünk békességet? Foglalkoztatott már téged is ez a kér­dés? Lehetséges, hogy magas tiszt­ségre és szép vagyonra már szert tet­tél, de a legjobb, az Istennel való bé­kesség mégis hiányzik az életedből. Ez a békesség Isten ajándéka. Születé­sével senki sem hozza ezt magával. Még a legnemesebb és legönzetlenebb embernek sincs természetétől fogva békessége, és a legszelídebb lelküle­­tüek tulajdonságához sem tartozik. A szív békessége nem egy átmeneti kelle­mes hangulat. A békesség azt jelenti: Krisztussal iga­zi közösségben élni. És ez nem a külső körülményektől függ. Az élet minden helyzetében, akár örömben, akár szen­vedésben van részünk, tudhatjuk, hogy „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van“ (Róm 8, 28). Ha mindent az Úr kezéből veszünk, megtapasztalhat­juk, hogy Ő minden helyzetben felüdíti lelkünket. Egy példával szeretném ezt megvilágíta­ni. Egy kb. 45 éves asszony feküdt a szobájában. Ágyára egy olvasópolcot szereltek, amelyen egy nyitott Biblia volt. A beteg szeméből a lélek mély bé­kessége sugárzott. A kérdésre, hogy van-e sok fájdalma, ezt felelte: „Nincs. Bár teljesen béna vagyok, hálás a szívem, hogy nincsenek fájdalmaim. A nyelvemen és ajkamon kívül egyetlen tagomat sem tudom moz­gatni. Tehetetlen vagyok, mint a csecse­mő, még egy kiskanalat sem tudok kéz­ben tartani. Úgy etetnek és itatnak, mint egy kisgyermeket. De Isten még sok jóval ajándékozott meg. Áldott jó férjem és türelmes gyermekeim vannak, akik kedvesek hozzám. Ha szobámba lép­nek, megkérdezik: ,Mama, lapozzuk egy oldallal tovább a Bibliát?' De min­denek felett minden napra van békes­ségem és belső felüdülésem. így jó dolgom van.“ Ez az asszony már 16 éve béna. Meg­jegyzésemre — „Ez azért nehéz" — így válaszolt: „Igen, különösen az első években volt az, amikor a harangok istentiszteletre hívtak. Ilyenkor köny­nyesek lettek szemeim, mert szívem Isten Igéje után vágyott. De aztán maga az Úr vigasztalt meg. Naponta felüdít az Ő Igéje által és mindig velem van." — A belső békesség menedék a min­dennapi élet változásai között. Betegünk megtapasztalta: Ha lelkem az Úrba’ nyugodva pihen, bár távol a vész fenyeget, én boldogan egyre csak énekelem: Uram én szíveden pihenek! Miképpen nyerhetjük el a léleknek ezt a belső békességét? Csak Jézus adhatja ezt nekünk. „Azért mondtam ezeket nektek, hogy békessé­getek legyen énbennem. A világban ül­dözést szenvedtek, de bízzatok, én le­győztem a világot" — mondta az Úr Jézus (Jn 16, 33). A Krisztussal való kapcsolat nélkül nem nyerhetjük el ezt a békességet. Hozzá kell mennünk minden nyomorúságunk­kal, melyet a bűn okozott életünkben. Ő kéri: „Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan, akik megfáradtatok és meg vagy­tok terhelve, és én nyugodalmat adok nektek" (Mt 11,28). Senki nem süllyedt le annyira és senki nem tévedt olyan messzire, hogy ne jö­hetne őhozzá. Mindenki lerakhatja bű­neit nála, s akkor megtapasztaljuk: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, hogy megbocsássa bűneinket és meg­tisztítson minket minden gonoszságtól. És Jézusnak, az Ö Fiának vére meg­tisztít minket minden bűntől“ (1 Jn 1, 9. 6). Kérhetjük Öt: „Bocsásd meg mindazt, amit nem találsz jónak az életemben és add nekem az igazi békességet." Ha így imádkozol a belső békességért, akkor bizonyosan meghallgatásra találsz és igazi kapcsolatba kerülsz Jézussal. Ahhoz, hogy Jézussal közösségben ma­radj, szükséges, hogy naponta olvasd Istennek Igéjét, a Bibliát. Az Úr azt mondja: „A beszédek, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet." Ezt megtapasztalod te is, ha naponta hittel olvasod az Ő Igéjét és imádságodban mindenről beszélsz vele. Akkor majd olyan dolgokat fedezel fel — 12 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom