Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám

Isten gondot visel

Mózes első könyvében találjuk a Szentírás egyik legértékesebb üzenetét: „Amíg föld lesz, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek“ (1 Móz 8, 22).

Földi világunk minden nyomorúsága között Isten szeretetének bizonysága vesz körül minket. Ha időnként felhők borítják is egünket, a nap mégis szüntelenül ontja éltető sugarait az égből, mióta a világ létezik. Isten az évszakok rendszeres egymásutánját adja nekünk az általa megállapított és ezért legmegfelelőbb sorrendben, mivel Ő szereti teremtményeit és gondot visel róluk.

Helyezzünk magunk elé egy gabonaszemet. Ha valaki egy ugyanolyan nagyságú és formájú aranyat tenne mellé és megkérdezné, melyiket akarod, bizonyára az aranyszemet választanád. Én is. De ha a valódi búzaszem az egyetlen búzaszem volna az egész világon, bizonyára odaadnád mindenedet, hogy azt megszerezd, mert felismernéd, hogy abban a kis búzaszemben van elrejtve az éhező emberiség minden reménysége s benne foglaltatik az ígéret sok-sok ezer zsák búzára — kenyérre.

Minden évben néhány ország népe az éhínség szélére kerül, nagy általánosságban azonban a föld lakói sohasem maradtak élelem nélkül. Kevés kivétellel mindig volt elegendő búza, árpa, rizs és egyéb, táplálásra alkalmas termény, hogy életben tartsa a föld népét.

Isten megtartotta ígéretét, melyet Noénak tett, hogy vetés és aratás mindig lesz és soha nem szűnik meg.

Jézus azt mondja nekünk: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Vajon nem nagyobb-e az élet az eledelnél és a test az öltözetnél?“ (Mt6, 25). Más alkalommal pedig ezt mondja: „Két verebecskét lehet venni egy fillérért és egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért: ti sok verebecskénél drágábbak vagytok“ (Mt 10, 29—31).

Sokan kérdezték már: Tudja-e Isten, hogy én milyen bajban vagyok? Hogy mennyit kell szenvednem? Vajon van-e gondja reám? — Persze hogy van gondja reád! Ha még a kis madárra is van gondja, akkor bizonyos, hogy jól látja a te nyomorúságodat is, mikor fájdalom vagy gond terhe alatt szenvedsz. És ezért bármilyen nyomorúságba kerülsz is, gondolj arra, hogy Isten minden bajodról tud, Ő mindenkor veled van. Sokkal jobban gondodat viseli, mint bárki más és mindenekfelett Ő az, aki segíteni tud.

Evangéliumi folyóirat 4. évfolyam 3. szám