Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám
győzelmet ezerszer eljátszottam. Egyetlen ingerült szó, egyetlen hiú mozdulat, egyetlen vak pillanat másnak a nyomorúságával szemben — és máris elvesztettem azt, hogy életemet beteljesítsem vagy bevégezzem. Nem fordíthatom vissza az időt vétkezésem órája elé. Megtörtént. Nem férhetek többé hozzá a saját bűnömhöz. Ez rettenetes. Elvégeztetett. Amikor Jézus kimondta ezt a szót, nem a szenvedésétől való megszabadulásra gondolt, hanem azokra az embermilliókra, akik Ádám ideje óta reménység nélkül vártak a végső ítéletre. Arra a sok emberre, akik órákon keresztül csúfolták és gúnyolták Öt a keresztje alatt és nem tudták, mit cselekszenek. Mi lesz, ha egyszer megnyílik a szemük? Azokra gondolt, akik majd ezután születnek még és Istent nem tisztelik; véres háborúkat viselnek, emberek szívét törik össze és csak a saját hasznuknak élnek. Mi lesz, ha Isten elé kell állniok? Reám gondolt, az én gyümölcstelenül leélt életemre és bűnterhelt lelkiismeretemre. Reám, aki éltem, de Istentől távol! Ki áll majd mellém az utolsó ítéletkor? Ö, Jézus, aki a Golgotán odavetette magát a hóhérok kezébe, engedte, hogy véresre verjék és haldokolva kiáltotta, hogy meghalljam és tudjam: „Elvégeztetett!“ Mivel vigasztalhatok mást és mivel vigasztalódhatom, ha saját életem lép fel ellenem vádlóként, ha általam semmibe vett emberek állanak lelkiismeretem előtt, ha úgy kell meghalnom, amilyen vagyok? Ó, mondjátok akkor nekem Megváltóm utolsó szavát, azt a szót, mely nekem is szól: „Elvégeztetett!“ Ezt a szót akarom magammal vinni. Egyebem nincs. De ez van és ez elég! Minden kedves Olvasónknak áldott húsvéti ünnepeket kíván a Szerkesztőség Paul Roth: Istennel mindig beszélhetek Csak egy levél. . . Uram, bizonyosra veszem, hogy az irgalmas samaritánus nemcsak elvitte a vendégfogadó házba a sebesültet, nemcsak pénzzel támogatta, hanem írt neki később levelet is, mert értett valamit a felebaráti szeretethez. Uram, taníts meg a felebaráti szeretet levél útján és levélben gyakorolt művészetére! Szentjeid közül sokan nagy levelezők voltak. Éjszakákat áldoztak arra, hogy sercegő tollal bátorítsanak, reményt keltsenek, hitet erősítsenek, örömet szerezzenek, szeretetet gyújtsanak. Segíts meglátnom, hol vár valaki tőlem levelet! Uram, ajándékozd nekem azt a kegyelmet, hogy minden levelem szívem egy darabját vigye! Hiszen bennünket, gyermekeidet, voltaképpen arról kellene felismerni, hogy szeretjük egymást — levélen keresztül is! S ahogy Pál, a nagy levelező írja: igazában levél kellene hogy legyünk mi magunk is: „Krisztus levele", „nem tintával, hanem az élő Isten Leikével írva.“ (2 Kor 3,1—3; Jn 13,35) vetés és aratás — evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, D-7 Stuttgart 80, Hopfauerstr. 44. Telefon Stuttgart 73 29 26. Felelős szerkesztő: Kovács Árpád. A lap kéthavonta jelenik meg (D.V.). — A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bankkontónk száma: 93/36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-Vaihingen, Bankleitzahl: 600 700 70. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 2, Postfach 5. 11 599/1971
