Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám

nek az Igéjét, az Ő szavát és csodálatosan meg is tért.

Rengeteg sok mindent éltem át. Még elmondok egy nagyon kedves esetet. Egyszer egy fiatal testvér egy nagy összejövetel után azzal hozott hozzám valakit: „Andi bácsi, engedd meg, hogy bemutassam az unokádat. Engem te vezettél az Úrhoz, őt meg én, így ő a te unokád."

Szeretném elmondani életem legmegrendítőbb élményét. Teszem ezt most azzal a bizalommal, hogy nem értitek félre, hanem megértitek, hogy erről beszélek. 1942—43-ban lehetett, mikor megkezdték a zsidók elszállítását Galíciába. Egy testvérünk, aki akkoriban a mi lakásunk felett lakott, egyik este felhívott magához. Vecsésről jött haza egy katona, egy egészen fiatal fiú. Nem tudta, hogy ki vagyok és így teljesen nyíltan beszélt arról, hogyan végezték ki és kínozták azokat a zsidókat abban az időben ott, Galíciában. Elmondta, hogy meg kellett ásni a saját sírjukat, aztán levetkőztették és legéppuskázták őket. Mikor leestek, még egy sortüzet adtak nekik, azután elföldelték őket. Utána még sokáig mozgott a föld, mert nem mindenkit ért halálos lövés.

Akkor éjszaka ismertem meg, hogy mi a halálküzdelem és halálfélelem. Nem tudtam elaludni. Újra és újra előttem állott, amit hallottam. Félálomban úgy éreztem, hogy levegőt akarok venni és homok jön a torkomba; azután újra felébredtem és viaskodtam. Isten engem egész életemen keresztül csodálatosan vezetett az Ige által. Az Igéből kaptam olyan vezetéseket, amelyek örökre emlékezetesek, kitörölhetetlenek maradnak. Akkor éjszaka, abban a haláltusában egyszerre csak egy Ige ragyogott fel előttem; az isteni megoldás. Péternek azt mondta Jézus a Genezáret tavánál: „Mikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged és odavisz, ahová nem akarod." De nem ez az Ige jutott eszembe, hanem a következő vers: „Ezt pedig azért mondta az Ür, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti majd az Istent." És akkor, abban a pillanatban, amikor a Szentlélek csak ezt az Igét hozta elém, ott volt a szívemben a bizonyosság, hogy nem fontos mikor, kik által és hogyan, csakhogy még halálom is dicsőítse Őt. És mert nagyon gyakorlati ember vagyok, azonnal felbukkant szívemben a kérdés: hogyan fogja ilyen körülmények között az én halálom dicsőíteni Öt? Talán úgy, hogy azoknak, akik kioltják az életemet, bizonyságot tehetek, szerethetem majd őket, és könyöröghetek, hogy ők is ott legyenek az Úrnál azon a napon, a nagy seregszemlén. Isten felé pedig tudtam, hogy dicsőítenem kell Őt, ami anynyit jelent, hogy nem jajgatok, amikor meg kell halni, hanem hálát adok Istennek minden áldásáért, amiért vezetett engem. Isten csak egyet bízott rám, hogy életem és halálom által is dicsóítsemőt.

Végére értem annak, amit magamnak feljegyeztem. Még nagyon sokat mondhatnék, amiben megtapasztaltam Isten vezetését. Most állok újra úgy, hogy szabad mindent kiengednem a kezemből, a teljes bizonytalanság felé indulnom és várni, hogyan dicsőíti meg magát Isten az életemben. Egy-két jó tanácsot szeretnék még adni. Érdemes egész szívünket átadni az Úrnak, az egész életünkkel beállni az Ő követésébe. Másképpen nem is érdemes. A napokban beszélgettünk arról, hogy egész súlyos szellemi megbetegedéseket, elmezavarokat is tapasztalunk egyre-másra olyanoknál, akiket komoly hivő embereknek tartunk. Amikor magamban és csendességemben kerestem az okát, hogy miért van ez, akkor azt kellett meglátnom, hogy az engedetlen élet és a megosztott szív okozza ezt. Testvéreim, a megosztott élet összezavarodik! Isten a szívünket úgy teremtette, hogy egyszerre igazán csak egy valakit szerethetünk. Ez az egy valaki első helyen az Űr. A házasság, a szerelem vonalán is így van. Igazi csak egy létezik az életben. Érdemes hűségesen az igazi mellé állni. Az Úrnál ez még fokozottabban áll. Add oda egész fiatal életedet! Ne legyenek saját terveid, mondd ki bátran: „Üram, használj fel, ahogy akarod!"

Amit Ő tervez számodra, abban találod meg saját magadat, a kiteljesedésedet, életed kibontakozását. Ez az első: egész szívvel állni az Űr mellett. Életemnek ez az egyetlen titka az Űr hűsége, végtelen szeretete és soha ki nem apadó kegyelme mellett, hogy egészen az övé va-12